Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Fenntartható közösségek A gujarati „Teréz apa”

A gujarati „Teréz apa”

Hatszor járt már Magyarországon – legutóbb tavaly májusban –, mégis valószínűleg kevesen hallottunk róla. Nyugodt derű sugárzik az arcáról, pedig többször akarták már kioltani az életét. Több mint harminc éve taníttatja az indiai társadalom peremére szorult szegények gyermekeit, küzd a hinduk és muzulmánok békés együttéléséért. Cedric Prakash indiai jezsuita szerzetes a Prashant Emberi Jogi Központ igazgatója.

Ő volt az első keresztény, aki – 1995-ben – megkapta India elnökétől az ottani legmagasabb civil kitüntetést, a Kabir Purashkar-díjat a vallások közti béke előmozdításáért, s ugyanezért 2003-ban Rafi Ahmed Kidwai-díjat kapott a „Muzulmán indiaiak az USA-ban” első országos közgyűlésétől.

Cedric Prakash oktatási tevékenysége három évtizede kap civil támogatást Magyarországról. Hazánkban tett látogatásai alkalmával a BOCS Alapítvány elnöke, Simonyi Gyula látta vendégül, akihez egy 1974-es franciaországi, taizéi út óta fűzi barátság. Legutóbbi hazai útján, 2005-ben Göncz Kinga miniszter is fogadta Budapesten.

Cedric Prakash társaival 1974-ben hozta létre India Gujarat államában az ESP iskolahálózatot az egész jezsuita közösség és a gujarati egyház támogatásával. Úgy gondolják, az emberek felszabadításának leghatékonyabb eszköze az oktatás. Jelenleg száznegyven iskolát működtetnek, ahol több mint harmincezer diák tanul, óvodáikban pedig további tízezer gyermekkel foglalkoznak.

A tanulók törzsi családokból, illetve kaszton kívüliekből kerülnek ki, akiknek korábban nemcsak lehetőségük, hanem joguk sem volt ahhoz, hogy oktassák gyermekeiket. A tanulók bentlakásos iskolákban, úgynevezett chattralayákban élnek; általában nyolc-kilenc évesen kezdik meg tanulmányaikat, és tizenhat-tizennyolc évesen fejezik be őket. A munka eredménye, hogy az iskolából kikerülve sokan tanárok, orvosok, jogászok vagy ápolók lesznek, sokan pedig visszamennek szülőfalujukba, hogy ott munkálkodjanak a közösség életminőségének javításán. Például segítenek a gazdálkodásban, a közösségi élet megszervezésében, a környezeti szempontok figyelembevételében vagy a földspekulánsok elleni küzdelemben.

A diákok nagy része nem keresztény. A cél, hogy saját méltóságukra ráébredő embereket képezzenek, akikben jobban tudatosodik az őket körülvevő világ is. Ami az értékeket illeti, hangsúlyozzák az igazságosságot és az együttműködés szükségességét.

Fontos még megemlíteni, hogy – a környező intézményektől eltérően – náluk a tanulók fele lány, mert úgy vélik, hogy a lányok és asszonyok képzésén keresztül az egész családot, így közvetve az egész társadalmat lehet nevelni. A lányoktatás azért is fontos, mert Indiában a nőket másodrangú állampolgárként kezelik. Az oktatáson keresztül igyekszenek kifejezésre juttatni, hogy a nők, illetve az érinthetetlen és a törzsi emberek ugyanúgy egyenlőek. Az intézményt, illetve a vezetőjét mindezekért természetesen számos támadás éri, hiszen sokan nem nézik jó szemmel mindezt, mivel nem érdekük a társadalom peremén élők „felemelése”.

Az iskolahálózat fenntartásához több országból – főként Finnországból, Németországból, Spanyolországból, Luxemburgból és az USA-ból – érkezik pénzadomány, több helyről pedig élelmiszercsomagot kapnak. Több évtizede érkezik anyagi segítség a már említett, a fenntartható civilizációért dolgozó és főleg globális képzést végző BOCS Alapítványtól. A szerzetes a látogatások alkalmával fontosnak tartja az eddigi támogatókkal való személyes kapcsolattartást, de természetesen újabb kapcsolatok kialakítására is törekszik, hiszen munkájuk folytatásához további segítségre is szükség van.

Az alapítvány részéről is már több ízben meglátogatták a Gujarat állambeli iskolahálózatot, és mintaként használják ezt a projektet a magyarországi globális képzésben. Idén novemberben ökológiai tanártovábbképzést tartanak az iskolahálózat több száz nevelőjének Ahmedabadban.

Cedric Prakash ez év július 14-én az emberi jogokért folytatott küzdelméért megkapta a Francia Becsületrend lovagi fokozatát, amelyet Franciaország indiai nagykövete a francia nemzeti ünnepen adott át neki Delhiben. A szerzetes, illetve a nagykövet beszéde – a sokéves együttműködés számos más anyagával együtt – magyarul is olvasható a BOCS Alapítvány már 1995 óta működő weboldalán: http://bocs.hu.

Összeállította:

Jerabek-Cserepes Csilla

Evangélikus Élet 71.évf.36.szám 2006.09.04.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek