Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Fenntartható közösségek A szeretetvendégség ökológiai vonatkozásai

A szeretetvendégség ökológiai vonatkozásai

Gondoljunk csak bele egy pillanatra: mi fogadja az embert, ha egy evangélikus szeretetvendégségbe csöppen? Tipikus esetben az asztalokon gőzölgő virsli, mellette műanyag tubusban mustár, ketchup, a kenyereskosárban vastagon szeletelt kenyér. Az ember veszi a papírtányérját, szed mindenből, és sorba áll a harmincliteres fazék előtt, ahol előre becukrozott és citrompótlóval ízesített teát kap műanyag poharába. - Bogdányi Mária írása.

Tudom, hogy számos helyen más egy szeretetvendégség menüje, de tegyük szívünkre a kezünket: ugye voltunk már ilyenen is? Kívülállók számára – vagy talán nem is csak számukra – kicsit furcsa ez az megnevezés, hiszen mintha ezen az általában évi kettő-öt alkalommal megrendezett gyülekezeti alkalmon nagyobb hangsúlyt kapna a szeretet, mint egyébként. Az agapé szó kicsit hosszúra sikerült fordítása ez: olyan hely és lehetőség, ahol a hittestvérek együtt lehetnek, fehérasztal mellett beszélgethetnek. A lényeg a találkozás.

Baráti, rokoni összejöveteleken a beszélgetések kísérője néhány falat finom étek, néhány korty nemes nedű, mely még jobban összekovácsolja a társaságot, oldja a gátlásokat. (Külön cikket lehetne írni a családi ünnepek túlkapásairól, arról, ha minden a túlcsorduló ételital körül forog, és a vele járó stressz – előkészület, kivitelezés, megemésztés – elvonja a figyelmet a lényegről: a baráti szóról, a találkozásról.) A lényeget tehát már tudjuk, most essen szó a nem mellékes kísérőről is.

Ha valakiket megvendégelünk, a célunk, hogy az általunk szeretett személyeket megtiszteljük, örömet szerezzünk nekik, jót, esetleg különlegeset, „értékeset” (ami nem azonos a drágával!) kínáljunk nekik. Megnyilvánul ez a felkínált ételben, italban és persze a „csomagolásban” is.

Szeretetvendégség alkalmával szokás a gyülekezet asszonyait megkérni, hogy készítsenek édes és sós süteményeket, a hozott (és gyakran már boltban vásárolt) aprósüteményhez pedig üdítőt, teát, kávét kínálni. Ha a vendéglátás főétkezés idejére esik, akkor egytálételt (bográcsgulyás), gyors meleg ételt (virsli, pizza) vagy hidegkonyhai svédasztalos ételeket (szendvicsek, saláták) lehet készíteni. Fő szempont a minőség, és fontos, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelőt. Gondoljunk a cukorbeteg, lisztérzékeny és a reformtáplálkozást előtérbe helyező testvérekre is: legyen számukra cukormentes, gluténmentes, teljes kiőrlésű gabonából készített sütemény is, hogy ne érezzék magukat kirekesztve az asztalközösségből. Ezeket kis kártyával jelezzük is a megterített asztalon. Ha főétkezésről kell gondoskodnunk, ne felejtsük el a húsmentesen táplálkozók egyre nagyobb táborát sem, és legyen számukra is elegendő gabonás-zöldséges fogás.

Az italokról is érdemes néhány szót ejteni. Feltétlenül álljon az asztalokon kancsókban víz. A cukros üdítőkre nincs szükség (drágák, egészségtelenek és a műanyag palackok, a „Tetra Pak-os”, többrétegű dobozok a környezetet is szennyezik), azonban nagyon kellemes délelőtti-délutáni ital a tea és a kávé. Itt is figyeljünk a jó minőségre, érdemes a fekete tea mellett gyümölcsteát és illatos gyógyteát is kínálni, ízesítés nélkül, hogy azt mindenki a maga ízlése szerint végezhesse el. Ehhez ízléses tartókban tegyünk ki cukrot, édesítőszert, tejet, tejszínt (és hozzá való kiskanalakat is). Alkalmanként előfordul pezsgő és bor is az ilyen eseményeken. Ebben az esetben feltétlenül legyen alkoholmentes is, és természetesen elengedhetetlen a megfelelő pohár.

Ezzel elérkeztünk a „mi”-től a „hogyan”- ig. Rendkívül fontos a csomagolás, esztétikai és ökológiai szempontból is. Az eldobható evőeszközöket, poharakat, tányérokat nem kell mosogatni, de pazarlás ilyennel tálalni, ugyanis használatukkal rengeteg hulladék keletkezik. Jó megoldás lehet az, amit több gyülekezet megvalósított: otthon már nem használt eszközökből összegyűjtött egy nagyobb méretű, ötven-száz ember megvendégelésére is elegendő tálalókészletet (nem baj, ha nem egyforma mintás, legalább meg lehet jegyezni, melyik kié). Ezt minden alkalommal el lehet mosogatni és újra felhasználni. Az asztalterítőket hasonló módon beszerezni és otthon kimosni szintén nagyon környezetbarát, így jó szívvel ajánlható megoldás.

Jó szervezéssel elkerülhető az is, hogy mindig ugyanazok végezzék el ezeket a feladatokat, így olykor-olykor õő is szívesen látott és jól tartott vendégként érezhessék magukat.

Mindezeket szem előtt tartva méltó körülményeket teremthetünk egy valódi szeretetközösség számára, akár lelkészi munkaközösségi ülés, akár más, gyülekezeti összejövetel, vendéglátás alkalmával.

Megjelent: Evangélikus Élet 73.évf. 47.szám 2008.11.23.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek