Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Fenntartható közösségek A teremtett világról az istentiszteleten

A teremtett világról az istentiszteleten

„Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!” (1Móz 1,28) - Kodácsy-Simon Eszter írása.

Hosszú évszázadokon keresztül sokan úgy értelmezték a teremtéstörténetek végén feladatként kapott bibliai mondatokat, hogy a Föld kizsákmányolása, távoli területek leigázása, a túlnépesedés és egyéb jelenségek igazolását megleljék a Szentírás szavai között. Olyan teológiai tanítások is akadtak, amelyek képviselői úgy gondolták, hogy az előbb említett uralkodáselmélet elfogadhatatlan, de a Szentírás nem mond sokkal többet az embernek a földhöz fűződő kapcsolatáról, ezért ők a Biblián kívül keresték az etikai alapvetéseket. Más vélemények szerint egyenesen el kell vetni a vallásban fellelhető válaszok és megoldások lehetőségét, hiszen az, ami alapján korábban a természetet kizsákmányolták, most nem szolgálhat a természet védelmének ideológiai alapjául.

Azonban a Biblia könyveinek alaposabb exegézise, az egyházatyák és a későbbi teológusok írásainak tanulmányozása megmutatta, hogy egészen más természetszemléletet és teremtéshitet ad a Biblia az ember és a többi teremtmény, az ember és a teremtett világ kapcsolatára nézve. Ma már számtalan helyen olvashatunk arról, hogy a Szentírás nem a teremtett világ feletti uralkodásról, hanem annak gondnokságáról, sáfárságáról beszél. Ha az „uralkodjatok” és „hódítsátok meg” szavaknak az ószövetségi kontextusaiban vizsgáljuk a jelentésüket, akkor kiderül, hogy nem a zsarnok, kizsákmányoló uralkodó képét jelenítik meg, hanem a felelős gondnok feladatairól szólnak.

A Genezis második fejezetében még szorosabb kapcsolatot találunk az ember és a természet kifejezésére vonatkozóan: az ember (adam) szó játék azzal a szóval, amely a földet (adamah) jelöli, amelyből az ember teremtetett. Az őstörténetek (például 1Móz 9,9–11) és a mózesi törvények (például 2Móz 20–23, 3Móz 25) az embernek a világgal való közvetlen és szerves kapcsolatát mutatják, s a teremtett világ jóságát erősítik meg.

Számtalan zsoltár (például 8, 19, 65, 96, 104, 145–148) témája Isten máig aktív tevékenysége a teremtett világban és Isten dicsőítése a természet által. A bölcsességirodalom a természetet mint Isten megismerésének és magasztalásának közvetítőjét állítja elénk, és felhívja a figyelmet arra, hogy Isten nem csak az ember hasznára és kedvéért alkotta meg a természetet (például Jób 38–39). A próféták az embernek a teremtett világgal szemben elkövetett bűnei ellen is szólnak (például Ézs 24, Jer 2, Hós 2).

Az evangéliumok a természet szeretetét is példázzák Jézus szavain, tettein és természetszemléletén keresztül (például Mt 6,25–34, Lk 12,13–34;16;19). Az újszövetségi levelek pedig számos helyen (például Róm 8,18–25; Kol 1,15–23; 1Kor 15,20–28; Ef 1,10) beszélnek arról, hogy Krisztus megváltó munkája nemcsak az emberre, hanem az egész teremtett világra vonatkozik.

Mai világunk sok tekintetben különbözik a Ó- és Újszövetség emberének világától. Ha technikai-etikai kérdéseinkre vagy környezeti krízishelyzeteinkre próbálunk explicit választ találni, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Ám a környezeti krízishelyzetekkel és a világproblémákkal szembesülő keresztény ember a közösségi alkalmakon is igényli az Isten–ember–világ hármas kapcsolat kérdéseinek a megbeszélését.

Törekedjünk arra, hogy közösségi alkalmaink témáikban és tartalmukban is tükrözzék a környezettudatos szemléletet! Ennek a célnak az eléréséért a közösség vezetője és a közösség minden egyes tagja is nagyon sokat tehet. Érdemes átgondolni, hogy épületeink környezettudatos módon való kialakítása mellett vajon a gondolkodásunk, a hitéletünk is kap-e elég motivációt a fenntartható közösség létrehozásához és megvalósításához.

A bibliaórák, hittanórák, vasárnapi igehirdetések, ifjúsági alkalmak, nyári táborok, egy-egy csendesnap megszervezésekor és lebonyolításakor teret kap-e a természet kérdése is témáink között? Az áhítatok, prédikációk alapigéi között helyet kapnak-e a teremtett világról szóló igehelyek is? Hálát adunk-e a természet kincseiért olyan alkalmakon, mint például a teremtés napja (pünkösd utáni 2. vasárnap) vagy az aratási hálaadó ünnep? Alkalmainkon előfordulnak-e a teremtésről szóló énekek, imádságok? Szoktuk-e olyan környezetben is tartani alkalmainkat, amely a természethez fűződő kapcsolatunkat szemlélteti pozitív vagy negatív példaként?

Megjelent: Evangélikus Élet 73. évf. 14.szám 2008.04.06.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek