Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Fenntartható közösségek A Teremtő adósai vagyunk

A Teremtő adósai vagyunk

Néhány hete hangzott el egy beszélgetés a rádióban arról, hogy az idén szeptember 23-a az ökológiai adósság napja. Vagyis ebben az évben ezen a napon értük el a Föld eltartóképességének a határát, éltük föl a bolygónk természeti erőforrásai által egy év alatt megtermelhető javakat; ezután év végéig már a Föld „tőkéjét” fogyasztjuk… - Jerabek-Cserepes Csilla írása.

Előző nap világszerte biciklisek ezrei vonultak fel, hogy ráirányítsák a figyelmet az autómentes közlekedés lehetőségeire, a környezet- és emberbarátabb életvitel kialakításának fontosságára. Szintén világszerte készültek október első hétvégéjén Assisi (Szent) Ferenc ünnepére, az állatok világnapjára. Erre az időszakra esik az aratási és a – szeptember utolsó hétvégéjén a Deák téren tartott – teremtési hálaadó ünnep is.

Ezek a jeles napok mind felhívják a figyelmünket valamire: a körülöttünk lévő világ érték. Egyedi és megismételhetetlen, beleértve minden lakóját. Földünk azonban egyre inkább veszélyben van, ezért vigyáznunk kell rá!

Persze nincs könnyű dolgunk. Hiszen amíg az áruházak kínálata a bőség, a korlátlan választás lehetőségének érzetét kelti, amíg a csapból tiszta víz folyik, amíg a termosztátot föltekerve néhány perc alatt felmelegszik a lakásunk a hűvös őszi napon, addig nehezen hisszük el vagy értjük meg, hogy valami nincs rendben. Akkor sem sokkal egyszerűbb a helyzetünk, ha úgy döntünk, tudatos vásárlókká válva megpróbálunk a rendelkezésünkre álló információk alapján jól választani – akár egy terméket, akár egy szolgáltatást illetően.

Mindig voltak derűlátóbb és pesszimistább elemzők, akik különbözően ítélték meg az ember tevékenységének a földi élet alakulására való hatását. De ha végiggondoljuk, hogy az emberi civilizáció megjelenése óta eltelt idő milyen elenyésző bolygónk – a tudomány jelen állása szerint 4,6 milliárd éves – korához képest, mégis mekkora változáson (fejlődésen?) ment keresztül, akkor talán komolyan vehetjük, hogy az ember hatalmas tudás birtokosa. Ez a tudás pedig felelősséggel jár.

Az ökológiai lábnyom mérőszám; egyszerűen megfogalmazva az a terület, amelyet életvitelünk fenntartásához igénybe veszünk, beleértve a vízfelszínt is. Kiszámítása különböző szempontok figyelembevételével történik. Egy emberre átlagosan – a Föld lakosságát és összterületét tekintve – két globális hektár (gha) jutna. Ez azonban egyes országokban – USA, Kanada, nyugat-európai országok – jóval magasabb, míg más területeken (főleg Afrika szegénységtől sújtott országaiban vagy Indiában) jóval alacsonyabb. Hazánkban körülbelül 3,5 globális hektár. (Az interneten több olyan weboldalt is találunk, amelyen kiszámíthatjuk saját ökológiai lábnyomunkat.) Egy amerikai polgár ökológiai lábnyoma 12 gha; ez tizenöt indiaiénak felel meg. Vagyis a népességszámon túl legalább olyan fontos, hogy milyen életszínvonalon, körülmények között élünk; sok etikai kérdést vet fel azonban a népességszabályozás és az elfogadható életszínvonal meghatározása.

Amit ma tudhatunk, az az, hogy túlfogyasztunk, ehhez a fogyasztáshoz pedig 1,4-szer ekkora bolygóra lenne szükség. Mi azonban adóssággal élünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy adósai vagyunk a Teremtőnek, hiszen tőle kaptuk ezt a világot, neki tartozunk majd számadással, hogy miként gazdálkodtunk a földi javakkal (is). Adósai vagyunk embertársainknak, hiszen ha mi többet fogyasztunk, valakinek kevesebb jut. És adósai vagyunk a jövő nemzedékeinek, hiszen nekik is megvan a joguk arra, hogy élhető világba szülessenek.

Megjelent: Evangélikus Élet 73.évf. 43.szám 2008.10.26.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek