Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Fenntartható közösségek Környezetbarát temetkezés?

Környezetbarát temetkezés?

Bizony, néhány éve már ilyen is van. Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy beszámoljak néhány, az utóbbi években megjelent, adott esetben elég furcsának, esetleg megbotránkoztatónak tűnő temetkezési módról. - Benkovics Sándor írása.

Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban már természetbarát temetkezési termékek egész sora kapható. Itt van mindjárt például az igazi, huszonegyedik századi, kajak alakú „Ecopod”, amely újrahasznosított újságpapírból készült, teljes mértékben lebomló koporsó.

Ez az eszköz egy új trend, a „természetes” temetések kiszélesedését jelzi. Ezek során nincs szükség balzsamozásra, sírboltokra, a terület vegyszeres kezelésére vagy laminált koporsókra. Támogatói szerint az új temetési mód kevésbé károsítja a környezetet. Sokáig a hamvasztást környezetbarátabbnak tartották a hagyományos temetésnél, azonban az égetéshez használt anyagok alkalmazása erősen kétségessé tette, hogy helytálló-e ez a vélekedés. Hiszen a holttest elhamvasztása során fosszilis tüzelőanyagot kell használni, ami fokozza az üvegházhatást, ráadásul olyan káros vegyi anyagok kerülnek a levegőbe, mint például a fogtömésekben fellelhető higany.

A környezetbarát temetés nem amerikai találmány, Európából gyűrűzött át a tengerentúlra, a briteknél már évek óta széles körben alkalmazzák, mára pedig egyre több amerikai államban is jelentős kereslet mutatkozik a szolgáltatás iránt. A kellékek nagy része is kontinensünkről származik, akárcsak az Ecopod, amelyet Angliában gyártanak, bár egyre növekvő ütemben terjednek az amerikai gyártmányok is.

A kínálat rendkívül széles, a természetes rost alapú halotti leplektől a fair trade (méltányos kereskedelemből származó) bambuszkoporsókig terjed – ezeket fehérítetlen gyapottal bélelik ki. A biológiailag lebomló tárolók ára száz dollár körüli összegről indul, és háromezer dollárnál végződik; a legdrágábbak kézzel faragottak és/vagy festettek. Vannak azonban egészen egyszerű, teljesen hétköznapi, valójában csak túlméretes dobozok is negyven-ötven dollárért.

Nagy-Britanniában a Green-Endings (azaz „zöld vég”) temetkezési vállalat „ökotemetéseket” bonyolít le, amelyeknek minden egyes fázisa környezetbarát: az elhunyt ruhája természetes anyagokból készül, a természetben zajlik a szertartás, és természetesen könnyen lebomló anyagból készül a koporsó is. A „zöld” temetések előtt a holttestet természetes anyagokkal takarják be, és szárazjeget használnak a hűtéshez. A koporsó számtalan anyagból készülhet a kartonpapírtól a bambuszig. Sőt egyes vállalatok olyan koporsót is ajánlanak, amelyet nem temetnek el az elhunyttal, hanem újra felhasználják. Az ökotemetőkben nem találunk sírköveket, hanem fákra erősített kis táblák őrzik az elhunytak emlékét.

Hongkongban egészségügyi szakértők olyan ökokoporsó bevezetését fontolgatják, amely nemcsak a környezetet kímélné azzal, hogy gyorsabban ég el, ráadásul az égés során nem bocsát ki annyi káros anyagot, hanem a krematóriumok túlzsúfoltságára is megoldást jelentene. A helyhiánnyal küszködő, kis területű Hongkongban ugyanis a hamvasztás szinte teljesen kiszorította a hagyományos, földbe való temetkezést.

Svédországban kísérletek folynak a környezetbarát temetkezés újabb lehetséges módszerével kapcsolatban: az elhunyt fagyasztással történő szárítása, majd porítása. A New Scientist című brit szaklap is beszámol az eljárásról. „Ami megmarad, az higiénikus, szagtalan por, amelynek víztartalma egy százaléknál kevesebb” – idézte az angol lap azt a svéd kutatót, aki ezután már emberi holttesteken szándékozik eljárását kipróbálni. Az eljárás kidolgozói remélik, hogy a stockholmi kormány zöld utat ad ezen újszerű temetkezési eljárásnak, már csak azért is, mert – állításuk szerint – a svéd protestáns egyház már áldását adta rá.

Végül egy szimpatikusabb, ember- és természetközeli temetkezési mód az USA-beli Texasból. Az itt kialakított temetőben nincsenek kijelölt utak, sem sorba rendezett sírok, mint ahogy díszítésül szolgáló ültetett növények sem. Nincs semmi más, csak a természet, úgy, ahogy az annak rendje szerint kialakult. Az elhunytakat egy-egy nagy fa közelében helyezik végső nyugalomra, mindössze egy lepelbe burkolva.

A tulajdonos, George Russel évtizedekkel korábban határozta el az alternatív temető létrehozását, amikor Közép- Amerikában járva látta, ahogyan az erdőben a bennszülöttek kezükkel kaparták ki a sírt, amelybe halottaikat egyszerű lepelben temették el. „Hát nem csodálatos, hogy a testem halálom után ezt a gyönyörű fát fogja táplálni, amelynek ágain madarak raknak fészket?” – nyilatkozta Russel, aki úgy gondolja: így bizonyos értelemben az ember is annak a természeti szépségnek a részévé válik, amelyet ez a temető jelent. A természeti környezetet itt még virágok elhelyezésével sem szabad megzavarni. A síroknál csupán az elhunyt életrajzát ismertető táblácska emlékeztet az ott nyugvóra.

Megjelent: Evangélikus Élet 73.évf. 45.szám 2008.11.09.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek