Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Ökológia Égető kérdés: mi legyen az őszi avarral?

Égető kérdés: mi legyen az őszi avarral?

Hangulatos őszi sétánkat többnyire egy dolog rontja el: az utak mentén gomolyogva felszálló, orrfacsaró füst. Az avarégetés amellett, hogy kellemetlen órákat okozhat a szomszédoknak, a természet védelme szempontjából sem ideális megoldás. Mi tehetünk tehát?

Először is érdemes megvizsgálnunk, miért is hasznos az avar egy természetes élőhelyen. Télen a lehullott levelekből álló takaróréteg a természetben fontos szerepet betöltő apró élő szervezetek (egysejtűek, gombák) számára nyújt védelmet, és gilisztáknak, rovaroknak, csigáknak, apróbb hüllőknek is búvóhelyül szolgál. Sőt a hideg beköszöntével egyes madarak is benne kutatnak táplálék után.

A természet mintájára kertünk egyes részein – például a fás, bokros részek alatt vagy az ágyásokban – nyugodtan ott hagyhatjuk a lehullott lombot, amely tavaszra szép lassan lebomlik. (A megmaradt halmocskákat a párolgás, gyomosodás megakadályozása céljából esetleg használhatjuk talajtakarásra is.) Ügyeljünk rá, hogy a lombréteg egyenletes eloszlású legyen, és ne legyen túl vastag.

Az avar tehát hasznos tényező a kertünkben is végbemenő természetes körforgásban. Egyes gazdák azt javasolják, hogy a lehullott lombot közvetlenül forgassuk be a talajba, így a korhadó levelek tavasszal humuszként gazdagítják a földet.

Ha kertünkben nincs lehetőség az összes lehullott lomb talajtakaróként történő felhasználására, akkor az önkormányzatoknál beszerezhető (megvehető), kifejezetten zöldhulladék gyűjtésére szolgáló zsákokba helyezhetjük. A zsákokat ingyenesen elszállítják a járda széléről. Ennél jobb megoldás azonban a komposztálás. A kész komposzt talajba forgatásával biztosítjuk a talaj, így a benne élő növények számára a szerves tápanyagok utánpótlását, elkerülve a műtrágya használatát.

Kertes házaknál ma talán már nem ritkaság a kert megfelelő részében kialakított komposztáló, amelyben a háztartásban keletkezett szerves hulladékokat (sok egyéb mellett a lenyírt füvet, a gyümölcs- és zöldséghéjat) gyûjtik. Ekkor elegendő beforgatni az avart a már meglévő komposzthalomba.

Kialakíthatunk kifejezetten csak a lomb gyűjtésére szolgáló úgynevezett komposzthálót is. Előnye, hogy nem kell rendszeresen átforgatni a komposztot, csak jól be kell locsolni a lomb belehelyezése után. Kapható magyar gyártású, kész komposztáló is, ám a háló házilag is egyszerűen összeállítható: néhány cölöp és a barkácsboltokban beszerezhető drótháló kell csak hozzá, igazodva a levelek mennyiségéhez.

Fontos megjegyezni, hogy mindenféle levél komposztálható, nyugodtan összekeverhetjük őket, figyelembe véve eltérő lebomlási idejüket. Hosszabb idő (két év) alatt ugyan, de még a dió és a vadgesztenye levelében található növekedésgátló anyag, a csersav is lebomlik a komposztálás során, így ezeket a leveleket is érdemes gyűjteni. Szintén körültekintően kell bánni a viaszbevonatú levelekkel; csak kis mennyiségben keverjük a többi levél közé vagy külön komposztáljuk őket! Beteg, fertőzött növényi részeket ne keverjünk a halomba!

Ha betartjuk a komposztálás néhány alapvetõ szabályát, akkor biztosan sikerrel járunk, kímélve egészségünket és környezetünket. A komposztálás eljárásáról, kivitelezésérõl további hasznos információk olvashatók a http://www.komposztalj. hu/ oldalon.

JCsCs –

Evangélikus Élet 73.évf. 39.szám 2008.09.28.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek