Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Ökológia Van-e szükség karácsonyfára?

Van-e szükség karácsonyfára?

Tavaly, karácsony tájékán arról írtunk, hogy kivágott fenyők helyett mi módon díszíthetjük otthonunkat. Természetesen ebben is megoszlanak a vélemények, és nem mindenki tudja „fenyőpótlékkal” elképzelni az ünnepet. Az alábbi írás a valódi fenyők felállítása mellett szól. - Bencze Imréné írása

„Természetvédő indulataink” karácsony táján kimondatják velünk a kérdést: miért van szükség karácsonyfára? Kár azért a sok fenyőért, az elpusztított erdőkért, a szemétté, hulladékká változtatott fákért. A betlehemi istálló mellett sem állottak gyertyafényes fenyők, és tulajdonképpen nem is ősi magyar szokás a karácsonyi fenyőállítás. A kérdésre az a válasz, hogy nem, valójában nincs szükség rá, hitünk és ünneplésünk karácsonyfa nélkül is teljes lehet. Mégis szeretnék egy pár szót szólni a karácsonyfa védelmében.

A nyáron Surdon töltöttem néhány napot. Ez a régi evangélikus falu és a környékén több gazdaság is évtizedek óta a karácsonyfák értékesítéséből él a délnyugati határszélen. Biztosan hazánk más vidékein is ismert a fenyőfa-gazdálkodás. Itt nem erdőkből vágják ki a növendék fákat, nem károsítják a természetet rablógazdálkodással. Tervszerűen, évről évre telepítik a maguk keltette kis fenyőket jól megdolgozott szántóföldjükre; kapálják, permetezik, gondozzák az ültetvényt évről évre, míg a fák el nem érik a megfelelő nagyságot. Négy-öt-hat évesen veszik ki őket novemberben, hogy örömet szerezzenek vele a karácsonyt ünneplő városiaknak, és hogy visszakapják azt a földbe fektetett pénzt, amelyet mások búza- vagy kukoricatermeléssel egy év alatt megkeresnek.

Természetesen nem mindig volt ez így. De régen erdeink dúsabbak voltak, igényeink pedig kisebbek. Nem is állt minden házban karácsonyfa a 19. században. Az 1950-es években a termelőszövetkezetek kezdték el a fenyőfaültetést, a tervszerű telepítést. Ezzel egy időben a háztáji termeléshez is kedvet kaptak a falusiak, hiszen látták, hogy hasznos, amit csinálnak. Ma már szinte senki sincs Surdon, akinek ne volna fenyőfaültetvénye.

Miért tiltakozunk a fenyőfaállítás ellen? Miért félünk, hogy szegényebb lesz a zöldterület, ha kivágják a fákat? Miért gondoljuk, hogy az erdőket tesszük ezzel tönkre? Hiszen a búzát is kiszántják évről évre, a krumpliföldet is jól elő kell készíteni a következő esztendőre. És a fenyőültetvények területének mindig csak egy részét kell felszántani s új növénykékkel betelepíteni.

Hány embernek segíti a megélhetését a fenyőtermelés! Valakinek munkát ad; másnak örömöt szerez; van, akinek hivatása a szép fenyők árusítása. Természetesen tudom, hogy sok mindent lehetne jobban csinálni. Például tenni kellene annak érdekében, hogy ne maradjon meg olyan sok fa, illetve hogy ami pedig megmarad, jó helyre kerüljön: koszorúkötőkhöz, virágárusokhoz.

Arra is lehetne törekedni, hogy jobban prédikáljon Jézus földre jöttéről a ragyogó karácsonyfa, és ne csak szobadísz legyen. De ezt mindnyájunknak magunknak kell megteremtenünk, megvalósítanunk. Ne legyen vetélkedés tárgya a fenyő nagysága, szépsége, tartóssága! Ez bizony már nem a fenyőtermelők dolga.

Jézus betlehemi jászla mellett nem fenyőfák álltak. De a mi közép-európai szokásaink miatt – Luther Márton óta – a karácsonyt úgy érezzük teljesnek, ha szobánk sarkában ott áll a feldíszített fenyő. A sötétet megvilágító, illatával a természetet is közel hozó karácsonyfa.

Kedves környezetvédők! Gondoljatok azokra is, akik munkájuk, fáradozásuk megérdemelt gyümölcsét kapják a termesztett fenyőfák eladásából. A keletről ideszállított, olcsó, évekig eltehető műanyag jelképek helyett karácsonytól vízkeresztig álljon valódi fenyő lakásunkban! Ne okozzatok lelkiismeret-furdalást, amikor felállítjuk illatozó fenyőfánkat otthon a család örömére, Isten dicsőségére!

Bencze Imréné

Evangélikus Élet 71.évf. 50.szám 2006.12.10.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek