Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Ökológia Verespatak – az emberi kapzsiság áldozata?

Verespatak – az emberi kapzsiság áldozata?

Évek óta folyik a vita egy kis romániai falu, Verespatak sorsáról. Vesztét az okozhatja, ami miatt létrejött évezredekkel korábban. A föld gyomrában ugyanis arany rejtőzik, amelyre egy kanadai vállalat vetett most szemet. Ha engedélyeznék a bánya létrehozását, Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányája lenne.

Ha létrejönne a beruházás, két falu tűnne el a föld színéről. Két falu házai, templomai, temetői, valamint értékes római kori régészeti lelőhelyek pusztulnának el – véglegesen. A területen élőket kitelepítenék, akik ezáltal nemcsak a lakóhelyüket veszítenék el, hanem évezredes hagyományukat, kultúrájukat is. A külszíni fejtés azt jelentené, hogy a falut körülvevő hegyeket elhordanák, szabályosan feldarabolnák, és a hegyek anyagából az ismert ciános technológiával nyernék ki a kis koncentrációban még fellelhető aranyat. Az elhordott hegyek helyén csak pusztaság maradna, holdbéli táj.

A keletkező 250 millió tonna zagyot, amely cianidot és más, az egészségre súlyosan veszélyes nehézfémeket tartalmaz, a szomszédos Szarvaspatak helyén létrehozandó, 600 hektáros tározóban helyeznék el. A zagytározót úgy hoznák létre, hogy egy 180 méter magas fallal lezárnák a szarvaspataki völgyet. Az így létrejövő tározó negyvenszer nagyobb lenne, mint az a nagybányai ciántározó, amelynek gátszakadása 2000 februárjában az emlékezetes tiszai ciánszennyezést okozta.

A tervezett tározó nem csupán a falu környezetében jelentene folyamatos veszélyforrást, hanem számunkra is az volna, hiszen Magyarország még kétszáz kilométerre sincs a létesítendő bányától! Mondhatnánk, hogy ez megnyugtatóan nagy távolság, ami önmagában igaz is. Csakhogy a tervezett bányának a területe része a Maros és a Tisza vízgyűjtőjének is, így egy esetleges nyílt vízi szennyezés a folyók menti településeket – többek között Szeged városát is – veszélyeztetné.

A nyolcvan százalékban kanadai érdekeltségű kanadai–román Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) az órási haszon érdekében mindent megtesz, hogy meggyőzze a helyi lakosokat arról, miért is jó nekik, ha megépül a bánya. A cégnek kétségkívül jó lenne, hiszen az előzetes mérések szerint a helyszínen körülbelül 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst rejtőzik a föld alatt. A ciántechnológiás kitermelést tizenhét év alatt valósítanák meg, melynek során a cég több mint négymilliárd dolláros bevételre és több száz millió dolláros nyereségre számíthat. A kitermelés, ha minden „sínen van”, jövőre kezdődne el.

Verespatak megmentésére jött létre az Alburnus Maior nevű szervezet, mely nevét a kétezer évvel ezelőtt ezen a területen működő ókori aranybányáról kapta. Többek között Traianus és Hadrianus császár hatalmához is hozzájárult az itt bányászott értékes ásványkincs. Akkoriban azonban még nem ciánszármazékokkal akarták a kövekből az aranyat kivonni…

Az Alburnus Maiornak, mely háromszázötven verespataki és száz szomszédos bucsonyi család összefogásával alakult meg, egyik figyelemre méltó kezdeményezése, hogy Verespatakon kis telkeket vehet bárki, akár mi is. Elég, ha egy ember csak egy-két négyzetmétert vesz meg. Mi értelme van ennek? Az aranybánya csak akkor jöhet létre, ha a már említett RMGC az egész területet felvásárolja. Nyilvánvaló, hogy ha a kiszemelt földterületnek több száz vagy akár több ezer tulajdonosa van, nem lesz olyan egyszerű dolga az „aranyos” cégnek. Mielőtt azonban valaki földhöz jutna Verespatakon, alaposan ellenőrzik a kilétét, vagyis hogy nem tartozik-e véletlenül az RMGC érdekeltségi körébe.

Csak akkor kezdheti meg a cég az arany és az ezüst kitermelését, ha a tervezett bánya teljes területe a birtokában van. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy meg kell venniük a falut. Sok családdal már megállapodtak; őket nyilvánvalóan sanyarú helyzetük hajszolta bele saját telkük eladásába, és nem tudtak nemet mondani a kanadai cég kecsegtető ajánlatára. Így 2006 tavaszáig sikerült felvásárolniuk az összes földterület felét.

A térségbeli lakosok közül több család nem hajlandó eladni házát, telkét az RMGC-nek, és nem hajlandó máshová költözni. Közben persze a cég is agresszív kampányba kezdett, és a román médiában hangoztatja, hogy beruházása soha nem látott gazdasági fellendülést eredményez majd.

Mi a fontosabb? Arany, ezüst, milliárdok? Több ezer éves emlékek, parasztházak? Egy régi templomépület? Gyermekkori emlékek, melyek egy kis falu szűk utcájához kötődnek? Netán a hegyek, ahol nincs más, mint kő meg föld, meg fák és madarak? Ígéret a gazdasági fellendülésre? Emberek?

Minderről emberek döntenek majd.

Benkovics Sándor

Evangélikus Élet 71.évf. 46.szám 2006.11.12.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek