Itt vagyunk: Főoldal Teremtés ünnepe Hálaadás a termésért

Hálaadás a termésért

Talán még több gyülekezetben szokás az őszi aratási hálaadás. Az alábbi személyes írás egy olyan gyülekezet ünnepét eleveníti fel, ahol ezt az elmúlt években vezették be a gyülekezeti életbe.

Amikor egyre nagyobb gondot okoz a vegyszermentes, tiszta élelmiszer, jó alkalom lehet ez arra, hogy jobban figyeljünk a természetre, és Isten ajándékaként tudjunk tekinteni a termőföld adta kincsekre.

 

Vasárnap volt Pünkösd, az Egyház születésének ünnepe, mely eredetileg a Tízparancsolat kihirdetésének zarándokünnepe volt. A zsidóknál egyben aratási, hálaadó ünnep. Ezen apropóból emlékezem vissza a gyülekezetünkben szép szokássá vált aratási-betakarítási hálaadó istentiszteletre, mely egyre több gyülekezetben kezd elterjedni.

Közigazgatásilag Győrhöz tartozó peremkerület vagyunk, mely sokmindenben őrzi a falusi élet jellegzetességeit: szorgalmas gazdálkodó emberek lakják Győr-Ménfőcsanakot. Ki-ki a maga kis birtokán gazdálkodik, termel eladásra, vagy a saját és családja örömére: szőlőt, almát, hagymát, répát, barackot, gabonát…

Percze Sándor lelkész úr kezdeményezésére hálaadó istentiszteletet tartottunk az elmúlt évben is, immár hagyományosan október második vasárnapján. Az istentisztelet nem kizárólag aratási hálaadásról és a kenyér ünnepéről szól, hanem minden – az év során megtermett és – őszre betakarított termésért, terményért. Erre az alkalomra mindenki elhozta az Isten házába az az évi legszebb termését, büszkeségét, különlegességét, mely Isten gazdag és kreatív fantáziájának, gondoskodásának eredményeképpen a földből titokzatos módon előkerülve legszebb, legteljesebb formájában így visszakerült teremtője asztalára.

Nagyon különleges érzés az oltáron látni kukoricát, hagymát, patisszont, karfiolt, paprikát, paradicsomot, almát, barackot, lépesmézet, szőlőt, mustot - vagy már újbort - és természetesen búzakalászt, kenyeret. Vagyis mindazokat a terményeket, amelyeket Isten jóságos gondoskodása a mi életünk fenntartására alkotott, melyekre hétköznapjainkban nincs időnk rácsodálkozni, megmosolyogni, vagy éppen illatukat szagolgatni, de legfőképpen hálát adni a legnagyobb, leggondoskodóbb, leglelkiismeretesebb kertésznek. A lehető legjobb alkalom mindezeket bepótolni, egyben hálát, köszönetet mondani ezen az istentiszteleten; melynek végén mindenki egy-egy termést hazavihet magával, különleges becsben tartva azt. Az írás közben jutott eszembe, hogy az idei évben akár egy „mindent bele lecsó” formájában is elfogyaszthatnák ezeket a javakat egy agapén.

Talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy lehetne az aratási, hálaadó istentiszteletre egy szép sajátos liturgiát kidolgozni. Az olvasóban felmerülő esetleges egyéb ötletek, gondolatok mellett, ne feledkezzünk el Isten vetéséről, mert Isten mindig szeretetet vetett, a legnemesebb magot vetette el, melynek neve: Jézus Krisztus. A nagy aratási hálaadó ünnep Pünkösd, amikor Jézus nagy vetésének gyümölcseit aratja ez a világ. Így kezdődhet életünkben egy egészen új vetés, melynek végén szintén lesz aratás-betakarítás.

Árvai Violetta

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek