Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat 2009 Ha­csak ko­mo­lyan át nem gon­dol­juk

Ha­csak ko­mo­lyan át nem gon­dol­juk

1.: ener­gia­ta­ka­ré­kos­ság - Gadó György Pál írása.

II. Já­nos Pál pá­pa 1990. ja­nu­ár 1-jén töb­bek kö­zött ezt üzen­te a vi­lág­nak: „A mo­dern tár­sa­da­lom nem lesz ké­pes meg­ol­dást ta­lál­ni az öko­ló­gi­ai vál­ság­ra, ha­csak ko­mo­lyan át nem gon­dol­ja egész élet­for­má­ját.”

Az egyik ok, ami­ért ezt a gon­do­la­tot idé­zem, hogy fel­hív­has­sam a fi­gyel­met a for­rás­ra, a Ma­gyar Ka­to­li­kus Egy­ház te­rem­tes­ve­de­lem.hu hon­lap­já­ra. Már a nyi­tó­lap is von­zó, egy szép, ge­ren­da­fa­lú, fü­ves te­te­jű ház mel­lett a 115. zsol­tár 16. ver­sét ol­vas­hat­juk eb­ben a for­dí­tás­ban: „Az ég az Úr ege, de a föl­det az em­be­rek fi­a­i­nak ad­ta.” A hon­la­pon ta­lá­lunk hi­va­ta­los egy­há­zi meg­nyi­lat­ko­zá­so­kat, de ugyan­ilyen fon­to­sak a szer­kesz­tők köz­ért­he­tő és szín­vo­na­las kör­nye­zet­vé­del­mi ta­nul­má­nyai és a kör­nye­zet­vé­de­lem hét­köz­na­pi meg­ol­dá­sá­hoz adott gya­kor­la­ti ta­ná­csok is.

Még mi­előtt va­la­ki fel­ró­ná, hogy mi­ért nem a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Ara­rát te­rem­tés­vé­del­mi mun­ka­cso­port­já­nak ol­da­lát is­mer­te­tem ilyen lel­ke­sen, hang­sú­lyo­zom, hogy a ka­to­li­kus test­vé­rek egy­há­za­kat, ci­vil szer­ve­ze­te­ket fel­so­ro­ló link­aján­ló­já­nak el­ső he­lyén a kö­vet­ke­ző cí­met ta­lál­juk: ararat.lu­the­ran.hu. Er­rõl a hon­lap­ról már min­den­ki tud!

A té­ma te­hát élet­for­mánk ko­moly át­gon­do­lá­sa, a leg­tel­je­sebb öku­me­né je­gyé­ben. Úgy, ahogy már idé­zett üze­ne­té­ben II. Já­nos Pál mond­ta: „A mély­ből fa­ka­dó ér­zést, hogy a föld »szen­ved«, azok is vall­ják, akik nem osz­toz­nak Is­ten­be ve­tett hi­tünk­ben.” A cikk hát­ra­lé­vő ré­szé­ben te­hát nem az idé­zett szer­zők hi­té­vel fog­lal­ko­zom, ha­nem az­zal, hogy mennyi­re se­gí­tik élet­for­mánk ko­moly át­gon­do­lá­sát.

Az ener­gia­ha­té­kony­ság és az ener­gia­ta­ka­ré­kos­ság fo­gal­mát több­nyi­re együtt szok­ták em­le­get­ni. Hogy kör­nye­zet­vé­del­mi szem­pont­ból is nagy je­len­tő­sé­gük van, azt min­den­ki ér­zi, de hogy me­lyik mit je­lent, azt sok­kal ke­ve­seb­ben tud­ják meg­mon­da­ni. Én már kez­dem ér­te­ni, mert el­ol­vas­tam azt a sze­rény kül­se­jű kis köny­vet, amely né­hány hó­nap­ja dr. Mun­ká­csy Bé­la szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg Az ener­gia­gaz­dál­ko­dás és az em­be­ri té­nye­ző cím­mel. Nagy ér­de­me, hogy ma­gya­rul is hoz­zá­fér­he­tő­vé te­szi észak-eu­ró­pai szak­em­be­rek gon­do­la­ta­it.

A kö­tet egyik leg­iz­gal­ma­sabb írá­sa Har­old Wil­hi­te nor­vég és Jor­gen S. Nor­gard dán egye­te­mi ku­ta­tó mű­ve. A hosszú cím pon­to­san meg­je­lö­li, hogy mi­ről szól: Egyen­lő­ség­je­let ten­ni a ha­té­kony­ság nö­ve­lé­se és a fo­gyasz­tás­csök­ken­tés kö­zé: avagy az ener­gia­po­li­ti­ka ön­ámí­tá­sa. Ne ijed­je­nek meg a szak­nyelv­től, rög­tön ki­de­rül, hogy a té­ma mind­annyi­un­kat érint. „Né­hány rit­ka ki­vé­tel­től el­te­kint­ve az eu­ró­pai ener­gia­po­li­ti­kák az ener­gia­ha­té­kony­sá­got vég­cél­nak te­kin­tik és nem olyan esz­köz­nek, amely az ener­gia­fel­hasz­ná­lás csök­ken­té­sé­re szol­gál.”

Az­tán kö­vet­ke­zik a hű­tő­szek­ré­nyek pél­dá­ja. Ne fe­led­jék, Észak-Eu­ró­pá­ban já­runk, ahol té­len sem­mi szük­ség hű­tés­re, ezért né­hány év­ti­ze­de még ter­mé­sze­tes volt, hogy ilyen­kor ki­kap­csol­ták a hű­tőt. A het­ve­nes évek olaj­vál­sá­ga ide­jén je­len­tős fej­lesz­té­sek­kel ja­ví­tot­ták a hű­tők ha­té­kony­sá­gát, egy ugyan­ak­ko­ra hű­tőt ma át­la­go­san ötö­d­annyi ener­gi­á­val le­het üze­mel­tet­ni, mint az olaj­vál­ság előtt. Ugye ez azt je­len­ti, hogy a hű­tés­re for­dí­tott ener­gia ötö­dé­re csök­kent? Hát nem! Míg a het­ve­nes évek­ben a száz­li­te­res ké­szü­lé­kek vol­tak jel­lem­ző­ek, ma a hat­száz li­te­re­sek sem rit­kák. A hű­tők pe­dig te­le van­nak olyan ter­mé­kek­kel, ame­lyek egy­ál­ta­lán nem igény­lik a hű­tést. Lek­vá­rok és jog­hur­tok, pa­lac­ko­zott ita­lok, sőt nem rit­kán kon­zer­vek so­ra­koz­nak a pol­co­kon. Hi­á­ba ve­szik meg egy­re töb­ben a leg­ha­té­ko­nyabb ké­szü­lé­ke­ket, a meg­ta­ka­rí­tott ener­gi­át fel­emész­ti a hű­tők da­rab­szá­má­nak és mé­re­té­nek nö­ve­ke­dé­se. A hű­tés­re for­dí­tott ener­gia az utób­bi év­ti­ze­dek­ben egy­ál­ta­lán nem csök­kent.

Ame­ri­ká­ban rész­le­te­sen ele­mez­ték, hogy 1984 és 1999 kö­zött hogyan ala­kult az au­tók üzem­anyag-fo­gyasz­tá­sa és az összes el­ége­tett üzem­anyag mennyi­sé­ge. Már nem fog­nak meg­le­pőd­ni: egy adott tö­me­gű au­tó fo­gyasz­tá­sa ti­zen­öt év alatt je­len­tõ­sen csök­kent, de ugyan­eb­ben az idő­szak­ban egy­re töb­ben cse­rél­ték ki sze­mély­au­tó­ju­kat kis­te­her­au­tó­ra és vá­ro­si te­rep­já­ró­ra, ami ön­ma­gá­ban is az összes üzem­anyag-fo­gyasz­tás nö­ve­ke­dé­sét ered­mé­nyez­te vol­na. Rá­adá­sul az au­tók szá­ma és az egy au­tós ál­tal egy év alatt meg­tett tá­vol­ság is nőtt, ami to­vább nö­vel­te a fo­gyasz­tást – és ez­zel együtt a ki­bo­csá­tott szén-di­o­xid mennyi­sé­gét. Ma­gyar fel­mé­rés­ről nem tu­dok, de a ten­den­cia ná­lunk is ha­son­ló.

Az ener­gia­fo­gyasz­tás glo­bá­lis nö­ve­ke­dé­sé­nek egyik leg­fon­to­sabb té­nye­ző­je az elekt­ro­mos lég­kon­di­ci­o­ná­lás irán­ti igény nö­ve­ke­dé­se. Ja­pán­ban 1990 óta az a csa­lád, ame­lyik­nek nincs lég­kon­di­ci­o­ná­ló­ja, szo­ci­á­li­san „aber­rált­nak” szá­mít.

Ma­gyar­or­szá­gon a nyá­ri la­kos­sá­gi ener­gia­fo­gyasz­tás elő­ször 2002-ben ha­lad­ta meg a té­lit. A lég­kon­di­ci­o­ná­lás se­gí­ti a ká­ni­ku­la el­vi­se­lé­sét, de a kö­vet­kez­mé­nyek rend­kí­vül sú­lyo­sak.

Jó­zan em­ber nem vi­tat­hat­ja, hogy az ener­gia­ha­té­kony­ság ja­vu­lá­sá­ban kör­nye­zet­vé­del­mi szem­pont­ból is óri­á­si le­he­tő­sé­gek rej­le­nek. De az ener­gia­ter­me­lés – és ez­zel együtt a kör­nye­zet­szennye­zés – csak ak­kor fog je­len­tő­sen csök­ken­ni, ha meg­vál­toz­tat­juk élet­mó­dun­kat, és ke­ve­sebb ener­gi­át fo­gyasz­tunk. Vagy ahogyan II. Já­nos Pál fo­gal­ma­zott: „Az egy­sze­rű­ség, ön­mér­sék­let és ön­fe­gye­lem, va­la­mint az ál­do­za­tos lé­lek a min­den­na­pi élet ré­sze­i­vé kell hogy vál­ja­nak.”

Ga­dó György Pál

Evangélikus Élet 74.évf.20.szám 2009.05.17.
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek