Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat 2010 Ararat 2009

Ararat 2009

Mi tör­tént az el­múlt év­ben? Mit csi­nál­tunk jól? Mit csi­nál­hat­nánk job­ban? Mit ér­tünk el? Ki­ket si­ke­rült meg­szó­lí­ta­nunk? Min­den év vé­ge jó al­ka­lom ar­ra, hogy szám­ba ve­gyük ad­di­gi dol­ga­in­kat, s min­den év­kez­det ki­vá­ló le­he­tő­ség ar­ra, hogy új­ra­gon­dol­juk ter­ve­in­ket, és a meg­szer­zett ta­pasz­ta­la­tok alap­ján job­ban va­ló­sít­suk meg őket. Így van ez a leg­több em­ber és kö­zös­ség éle­té­ben, s így tett a Magyarországi Evangélikus Egyház egy éve meg­ala­kult Ara­rát te­rem­tés­vé­del­mi mun­ka­cso­portja is. Kodács-Simon Eszter írása.

Egy év sok új ta­pasz­ta­lat­tal ru­ház­za fel az em­bert – kü­lö­nö­sen ak­kor, ha az el­ső egy év­ről van szó. Szám­ta­lan új él­ménnyel gaz­da­god­tunk, és ren­ge­teg kér­dést, gon­do­la­tot ve­tet­tek fel ben­nünk az el­múlt ese­mé­nyek. Na­gyon sok biz­ta­tást, tá­mo­ga­tó ész­re­vé­telt, öt­le­tet kap­tunk, me­lye­ket ez­úton is sze­ret­nénk meg­kö­szön­ni. Kü­lön kö­szön­jük az épí­tő kri­ti­ká­kat, me­lyek na­gyon so­kat se­gí­tet­tek az­ál­tal, hogy olyan szem­pon­tok­ra hív­ták fel a fi­gyel­mün­ket, ame­lye­ket ma­gunk nem vet­tünk ész­re. A kez­de­mé­nye­zé­se­ink­hez fűzött hoz­zá­szó­lá­sok azt jel­zik szá­munk­ra, hogy egy­há­zunk­ban a te­rem­tés­vé­de­lem kér­dé­se ko­mo­lyan fog­lal­koz­tat sok em­bert.

2009-ben leg­fon­to­sabb fel­ada­tunk­nak tar­tot­tuk az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa ál­tal is aján­lott te­rem­tésün­nep meg­hir­de­té­sét és meg­va­ló­sí­tá­sát. A Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) szin­tén ja­va­sol­ta tag­egy­há­za­i­nak, hogy min­den év szep­tem­be­ré­nek utol­só va­sár­nap­ja és ok­tó­be­ré­nek el­ső va­sár­nap­ja kö­zött ki­emel­ten for­dít­suk fi­gyel­mün­ket a te­rem­tő Is­ten di­csé­re­té­re és a te­rem­tés aján­dé­ka­i­ért va­ló há­la­adás­ra.

En­nek az ün­nep­nek a meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, va­la­mint konk­rét, élet­mód­be­li vál­toz­ta­tá­sok meg­té­te­lé­hez ké­szí­tet­tünk egy se­géd­anya­got is, ame­lyet a ME­ÖT tag­egy­há­za­i­nak gyü­le­ke­ze­te­i­hez és in­téz­mé­nye­i­hez jut­tat­tunk el.

Öröm­mel vet­tük azo­kat a vissza­jel­zé­se­ket, ame­lyek azt mu­tat­ták, hogy szá­mos evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet és több is­ko­la is meg­ül­te a te­rem­tés ün­ne­pét. Sok he­lyen a va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­let fő té­má­ja volt a te­rem­tés­vé­de­lem kér­dé­se; volt, ahol egy-egy bib­lia­óra vagy elő­adás ke­re­té­ben ve­tet­ték fel a té­mát, és olyan be­szá­mo­ló­kat is kap­tunk, ame­lyek ar­ról szól­tak, hogy egy-egy is­ko­la di­ák­jai ho­gyan dol­goz­ták fel a kér­dést va­la­mi­lyen kre­a­tív fel­adat ke­re­té­ben.

Nagy örö­münk­re szol­gált, hogy a leg­több he­lyen öku­me­ni­kus ke­re­tek kö­zött va­ló­sult meg a te­rem­tés ün­ne­pe, ez­zel is bi­zo­nyít­va azt, hogy a te­rem­tés vé­del­mé­ről va­ló gon­dol­ko­dás és az an­nak ér­de­ké­ben tett ki­sebb-na­gyobb gya­kor­la­ti lé­pé­sek nem vá­lasz­ta­nak el min­ket egy­más­tól, ha­nem ép­pen el­len­ke­ző­leg: se­gí­te­nek fel­is­mer­ni a te­rem­tett vi­lág egy­sé­gét s a te­remt­mé­nyek egy­más­ra utalt­sá­gá­nak té­nyét.

Nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­ven­dett a di­á­kok kö­ré­ben meg­hir­de­tett pla­kát­pá­lyá­za­tunk, mely­re több mint száz­húsz pá­lya­mű ér­ke­zett be 8–18 éves fi­a­ta­lok­tól.

A mun­ka­cso­port tag­jai és to­váb­bi fel­kért ven­dé­gek több he­lyen is tar­tot­tak elő­adást, vi­ta­in­dí­tó be­szél­ge­tést. A vé­le­mé­nyek alap­ján ezek – csak­úgy, mint az Evan­gé­li­kus Élet­ben két­he­ten­te meg­je­le­nő Ara­rát ro­vat cik­kei – sok em­ber­ben in­dí­tot­tak el új gon­do­la­to­kat, töb­be­ket ösz­tö­nöz­tek dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­ra, me­lye­ket re­mél­he­tő­leg konk­rét gya­kor­la­ti lé­pé­sek kö­vet­tek.

Csat­la­koz­va a több mint más­fél év­ti­ze­de meg­hir­de­tett nem­zet­kö­zi prog­ram­hoz, egy­há­zunk­ban is el­in­dí­tot­tuk az Agen­da 21 el­ne­ve­zé­sű prog­ra­mot. Ezen ke­resz­tül a gyü­le­ke­ze­tek kör­nye­zet- és te­rem­tés­vé­del­mi el­kö­te­le­zett­sé­gét sze­ret­nénk fel­mér­ni, s ösz­tö­nöz­ni kí­ván­juk a kö­zös­sé­ge­ket, hogy a 21. szá­zad ki­hí­vá­sa­i­val és fel­ada­ta­i­val szem­be­néz­ve konk­rét lé­pé­se­ket te­gye­nek a te­rem­tés vé­del­me ér­de­ké­ben.

Sze­re­tet­tel vár­juk to­vább­ra is mind­azon sze­mé­lyek vagy cso­por­tok je­lent­ke­zé­sét, akik vagy amelyek akár eb­ben a prog­ra­munk­ban részt ven­né­nek, akár bár­mely más ön­kén­tes mun­kánk­hoz szí­ve­sen csat­la­koz­ná­nak. Öröm­mel fo­ga­dunk to­váb­bá a jö­vő­ben is min­den ész­re­vé­telt, min­den vé­le­ményt, amely mun­kánk­kal kap­cso­la­tos.

Mind­ezek­ről a kér­dé­sek­ről, az el­múlt egy év ese­mé­nye­i­ről tá­jé­ko­zód­hat­nak hon­la­pun­kon (ararat.lu­the­ran.hu), to­váb­bá le­tölt­he­tő in­nen az em­lí­tett se­géd­anyag is.

Is­ten ál­dá­sát kér­jük er­re a mun­ká­ra 2010-ben is, hogy – öku­me­ni­kus ke­re­tek kö­zött is –meg­va­ló­sul­has­son mind­az, amit az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csá­nak nagy­gyű­lé­sén fo­gal­maz­tak meg majd­nem húsz év­vel ez­előtt: „Olyan lel­kü­let­re van szük­sé­günk, amely éle­tün­ket össze­kö­ti a múlt­tal, je­len­nel és a jö­vő­vel, va­la­mint Is­ten­nel, aki mind­ezt fönn­tart­ja. A glo­bá­lis egy­más­tól füg­gés szel­le­mi­sé­ge se­gít fel­is­mer­ni a te­rem­tett vi­lág egy­sé­gét. Ez­zel a lé­lek­kel, mely­nek az erős he­lyi kö­zös­sé­gek ad­nak hát­te­ret, le­het bá­tor­sá­gunk és re­mény­sé­günk ar­ra, hogy köz­vet­len ak­ci­ó­kat in­dít­sunk le­küzd­he­tet­len­nek tű­nő aka­dá­lyok­kal szem­ben, ame­lyek azt su­gall­ják, hogy úgy­sem tud­juk meg­vál­toz­tat­ni a dol­go­kat.”

Ko­dá­csy-Si­mon Esz­ter munkacsoport-vezető

Evangélikus Élet 2010.01.17. (3. szám)
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek