Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat 2010 Új­ra­pa­pír a könyv­ki­adó­ban

Új­ra­pa­pír a könyv­ki­adó­ban

A Hul­la­dék Mun­ka­szö­vet­ség (Hu­musz) már­ci­us 1-jé­re már má­so­dik al­ka­lom­mal hir­det­te meg az új­ra­pa­pír vi­lág­nap­ját. Cél­juk, hogy mi­nél szé­le­sebb kör­ben is­mert­té és el­fo­ga­dot­tá te­gyék az új­ra­pa­pír ér­té­ke­it, s így nö­vel­jék a fel­hasz­ná­lá­sát. Töb­bek kö­zött en­nek ak­tu­a­li­tá­sa kap­csán ke­res­tük meg a Lu­ther Ki­adót, az egyik olyan he­lyet egy­há­zunk­ban, ahol a leg­több pa­pírt hasz­nál­ják. Kodács-Simon Eszter interjúja Kendeh K. Péterrel, a Luther Kiadó vezetőjével.

– Mi­lyen pa­pírt hasz­nál­nak a ki­adó­ban?

– Las­san négy éve fi­gyel­tünk fel ar­ra, hogy az a fény­má­so­ló­kat gyár­tó cég, amely­től mi is bé­rel­jük a gé­pün­ket, szám­lá­it és egyéb le­ve­le­it kör­nye­zet­ba­rát pa­pír­ra nyom­tat­va kül­di. Meg­kér­dez­tük tő­lük, mi­lyen pa­pírt hasz­nál­nak, és mi­lyen ta­pasz­ta­la­ta­ik van­nak ve­le. Mi­vel csak „jót mond­tak ró­la”, ki­pró­bál­tuk mi is, és az­óta ki­zá­ró­lag ilyen pa­pírt hasz­ná­lunk min­den iro­dai fel­adat­hoz.

– Sok­szor hal­la­ni, hogy az új­ra­pa­pír hasz­ná­la­tá­tól el­rom­lik a nyom­ta­tó vagy a fény­má­so­ló. Egye­sek sze­rint nem elég esz­té­ti­ku­sak az új­ra­pa­pí­rok, ezért al­kal­mat­la­nok hi­va­ta­los le­vél­pa­pír­nak. Má­sok vi­szont kel­le­me­sen csa­lód­nak. Mik az Önök ta­pasz­ta­la­tai?

– A gé­pek tönk­re­té­te­lé­ről szó­ló mí­toszt már az el­osz­lat­ta, hogy ma­ga a gé­pet gyár­tó cég ezt a pa­pírt hasz­nál­ja. A mai új­ra­pa­pí­rok ugyan­annyi­ra al­kal­ma­sak nyom­ta­tók­hoz, fény­má­so­lók­hoz, mint nem kör­nye­zet­ba­rát tár­sa­ik. Az esz­té­ti­kai szem­pont pe­dig – hogy mennyi­re fe­hér egy pa­pír – csak meg­szo­kás kér­dé­se. A sze­münk­nek va­ló­já­ban sok­kal kel­le­me­sebb, ha a hor­do­zó pa­pír és a raj­ta lé­vő fe­ke­te írás kö­zött ki­sebb a kont­raszt. Meg­le­het, hogy úgy érez­zük, bi­zo­nyos na­gyon fon­tos le­ve­le­ket nem le­het más­ra, csak a ha­gyo­má­nyos fe­hér pa­pír­ra nyom­tat­va el­kül­de­ni, mert rossz üze­net­nek gon­dol­juk, ha nem ilyen a „hor­do­zó”. Sze­rin­tem azon­ban sok­kal fon­to­sabb üze­net az, ha egy cég a kör­nye­zet­tu­da­tos­sá­gát kom­mu­ni­kál­ja az­zal is, hogy i­lyen pa­pírt hasz­nál.

– A leg­gya­ko­ribb el­len­érv az új­ra­pa­pír­ral szem­ben az, hogy a fel­dol­go­zá­si tech­no­ló­gia mi­att jó­val költ­sé­ge­sebb, mint a pri­mer (fe­hér) pa­pír – ezért a Hu­musz töb­bek kö­zött az adó- és díj­po­li­ti­ka meg­vál­toz­ta­tá­sát ja­va­sol­ja. Az el­múlt idő­szak alap­ján mit tud mon­da­ni a költ­sé­ge­ik vál­to­zá­sá­ról?

– Az ál­ta­lunk hasz­nált iro­dai pa­pí­rok ese­té­ben nincs je­len­tős kü­lönb­ség az új­ra­pa­pír és a pri­mer pa­pír ára kö­zött. A for­gal­ma­zó mond­ta el, hogy a be­ve­ze­té­se­kor tu­da­to­san dön­töt­tek úgy, hogy azo­nos ár­szin­ten kí­nál­ják az új­ra­pa­pírt a pri­mer pa­pí­rok­kal. Tud­ták, hogy Ma­gyar­or­szá­gon – szem­ben pél­dá­ul a ma­ga­sabb élet­szín­vo­na­lon élő skan­di­náv or­szá­gok­kal – lé­nye­gé­ben egyet­len té­nye­ző dönt egy-egy ter­mék­ről: ez pe­dig az ár. Nagy té­tel­ben, köz­tes ke­res­ke­del­mi pon­to­kat ki­ik­tat­va pe­dig min­dig ked­ve­zőbb áron le­het vá­sá­rol­ni.

– Si­ke­rült-e fel­kel­te­ni más in­téz­mé­nyek ér­dek­lő­dé­sét is, kö­ve­tők­re ta­lál-e ez a szem­lé­let egy­há­zunk­ban?

– Ta­valy nyá­ron már nem­csak ki­adónk vá­sá­rol­ta meg egy té­tel­ben az éves, fél­éves pa­pír­mennyi­sé­get, ha­nem egy­há­zunk or­szá­gos iro­dá­ja is. Az or­szá­gos iro­da ko­ráb­bi pa­pír­be­szer­zé­se­i­nek szám­lá­ját és az ak­ko­ri kö­zös be­szer­zés szám­lá­ját össze­vet­ve lát­tuk, hogy össze­sen cso­ma­gon­ként majd­nem száz fo­rint­tal ol­csób­ban sze­rez­tük be a pa­pírt. Ezer cso­mag ese­té­ben könnyű ki­szá­mol­ni a meg­spó­rolt össze­get… Az együt­tes be­szer­zés le­he­tő­sé­gét sze­ret­nénk meg­te­rem­te­ni min­den gyü­le­ke­zet­nek és in­téz­mé­nye­ink­nek is. (En­nek rész­le­te­i­ről lásd ke­re­tes írá­sun­kat – a szerk.)

– Mi a hely­zet a könyv­ki­adás­sal? Meg le­het je­len­ni a pi­a­con új­ra­pa­pír­ra nyom­ta­tott köny­vek­kel?

– Míg az iro­dai pa­pí­rok ese­té­ben nincs lé­nye­ges ár­kü­lönb­ség, a nyom­dai pa­pí­rok ese­té­ben saj­nos van, és nem az új­ra­pa­pí­rok ja­vá­ra. A fel­hasz­ná­lá­si szo­ká­sok­nak meg­fe­le­lő­en a nyom­dák nem na­gyon tar­ta­nak kész­le­ten új­ra­pa­pírt, így a be­szer­zé­sük is meg­hosszab­bít­ja egy-egy könyv meg­je­le­né­si ide­jét, rá­adá­sul kis mennyi­ség­ben nem is na­gyon tud­nak be­sze­rez­ni. Így csak olyan ki­ad­vá­nyo­kat nyom­tat­ta­tunk új­ra­pa­pír­ra, ame­lyek vég­ső ára „el­bír­ja” azt a pár tíz­fo­rin­tos több­le­tet, amely a pa­pír mi­att ke­let­ke­zik, il­let­ve a nagy pa­pír­igény le­he­tő­vé te­szi a gaz­da­sá­gos pa­pír­be­szer­zést. Ilyen ki­ad­vá­nyunk pél­dá­ul az Út­mu­ta­tó.

– Va­jon egy iro­da, egy ki­adó, amely­nek a szá­má­ra min­dig a gaz­da­sá­gi szem­pont a meg­ha­tá­ro­zó, ho­gyan ér­vé­nye­sít­het más­fé­le – nem gaz­da­sá­gi jel­le­gű – né­ző­pon­to­kat, mint pél­dá­ul a te­rem­tés vé­del­me?

– Csak­is a sze­mé­lyes el­kö­te­le­zett­ség ré­vén. A ko­ráb­bi, egy­sze­rűbb­nek, ké­nyel­me­sebb­nek, eset­leg gaz­da­sá­go­sabb­nak tű­nő meg­ol­dá­so­kat csak a he­lye­sen fel­is­mert és jól ér­tel­me­zett köz- és ön­ér­dek ír­hat­ja fe­lül. Eb­ben a te­kin­tet­ben fon­tos sze­re­pet kap an­nak be­lá­tá­sa, hogy a te­rem­tés vé­del­me nem „tren­di úri passzió”, ha­nem az egyet­len le­het­sé­ges út élet­te­rünk meg­vé­dé­se ér­de­ké­ben. És nem elég ar­ra vár­ni, hogy majd egy­szer a mel­let­tünk lé­vő nagy gyár ha­tal­mas ké­mé­nye meg­szű­nik kör­nye­zet­ká­ro­sí­tó gá­zo­kat ki­bo­csá­ta­ni, mert így min­den­ki csak vár­ni fog, és lé­nye­gé­ben sen­ki nem tesz sem­mit.

Ha pél­dá­ul Eu­ró­pá­ban a pa­pír­fel­hasz­ná­lás­ban a je­len­le­gi tíz­szá­za­lé­kos új­ra­pa­pír-ré­sze­se­dést je­len­tő­sen le­het­ne nö­vel­ni, ak­kor a sok pa­pír­gyár je­len­tő­sen ke­ve­sebb klór­gázt „ter­mel­ne”. De a pa­pír­gyá­rak még min­dig in­kább „fe­hér pa­pírt” gyár­ta­nak, mert er­re van ke­res­let. Ha majd a ke­res­let, az igény meg­vál­to­zik, meg­vál­to­zik a gyár­tott ter­mék is. Re­mél­jük, pár év múl­va már az lesz „ci­ki”, ha egy cég nem új­ra­pa­pírt hasz­nál.

– KSE –

 

Né­hány adat pa­pír­hasz­ná­la­tunk­ról és az új­ra­pa­pír­ról

 

• A la­kos­sá­gi pa­pír­hasz­ná­lat a kö­vet­ke­ző­kép­pen osz­lik meg: cso­ma­go­lás – 48%; nyom­ta­tás, írás – 30%; új­ság­nyom­ta­tás – 12%; egész­ség­ügyi és ház­tar­tá­si cé­lok­ra – 6%.

• Egyet­len ton­na pri­mer (fe­hér) pa­pír elő­ál­lí­tá­sá­hoz 417 köb­mé­ter víz­re, 1,7 ton­na fá­ra és 717 ki­lo­watt­óra ener­gi­á­ra, va­la­mint szá­mos ada­lék­anyag­ra van szük­ség. Ez­zel szem­ben egy ton­na új­ra­pa­pír elő­ál­lí­tá­sá­hoz mind­össze 100 köb­mé­ter víz, 1150 ki­lo­gramm fe­ke­te-fe­hér új­ság­pa­pír és 300 ki­lo­watt­óra ener­gia szük­sé­gel­te­tik.

• Becs­lé­sek sze­rint egy ton­na pa­pír­hul­la­dék fel­dol­go­zá­sa 12 öreg fát ment meg a ki­vá­gás­tól, to­váb­bá 31,8 köb­mé­ter vi­zet, 3 köb­mé­ter le­ra­kó­he­lyet, 4,1 me­ga­watt ára­mot és 280 li­ter kő­ola­jat ta­ka­rít meg.

• Ma­gyar­or­szá­gon az évi át­la­gos pa­pír­fo­gyasz­tás 100 kg/fő. Pri­mer pa­pír ese­té­ben ez azt je­len­ti, hogy át­la­go­san min­den em­ber éven­te 170 kg fát „vág ki”, és 41 köb­mé­ter vi­zet „fo­lyat el” csak a pa­pír­hasz­ná­la­ta mi­att.

• Sta­tisz­ti­kák sze­rint je­len­leg kö­rül­be­lül a pa­pír­hul­la­dék 40 százalékát hasz­no­sít­juk új­ra, de az Eu­ró­pai Unió elő­írá­sa sze­rint 2012-re a pa­pír­hul­la­dék leg­alább 60 szá­za­lé­kát kell majd új­ra­hasz­no­sí­ta­nunk. Ha­zánk­ban a pa­pír sze­lek­tív gyűj­té­se a leg­si­ke­re­sebb a kü­lön­bö­ző hul­la­dék­faj­ták kö­zül; s úgy tű­nik, a ka­pa­ci­tá­sok fej­lesz­té­se kö­vet­kez­té­ben a tel­jes mennyi­sé­get itt­hon fog­ják fel­dol­goz­ni.

• Az új­ra­pa­pír gyár­tá­sá­nak fo­lya­ma­ta a kö­vet­ke­ző lé­pé­sek­ből áll: vissza­gyűj­tés, vá­lo­ga­tás, a pa­pír­hul­la­dék rost­ja­i­nak meg­tisz­tí­tá­sa, ke­ve­rék pé­pe­sí­té­se és vegy­sze­res ke­ze­lé­se, a ke­let­ke­zett anyag pré­se­lé­se, szá­rí­tás.

• Az új­ra­pa­pír elő­ál­lí­tá­sa so­rán a kör­nye­zet­ba­rát tech­no­ló­gi­á­kat ré­sze­sí­tik előny­ben. Ér­de­mes tud­ni, hogy mi­nél fe­hé­rebb egy pa­pír, an­nál sú­lyo­sabb a gyár­tás so­rán fel­lé­pő kör­nye­zet­szennye­zés, mert a szép színt ag­resszív klór­ve­gyü­le­tek­kel érik el.

• A sze­lek­tí­ven gyűj­tött pa­pí­rok kö­zött a leg­na­gyobb mennyi­sé­get a kar­ton­do­bo­zok és a – több­nyi­re ké­ret­len – rek­lám­anya­gok ad­ják ki.

• Az új tech­no­ló­gi­ák­nak kö­szön­he­tő­en az új­ra­pa­pír má­ra gya­kor­la­ti­lag azo­nos tu­laj­don­sá­gok­kal bír, mint a ha­gyo­má­nyos pa­pír. Ugyan­olyan tar­tós, igé­nyes, és nem­csak iro­dai pa­pírként, ha­nem szá­mos más for­má­ban is ta­lál­koz­ha­tunk ve­le.

Mit te­he­tünk a te­rem­tett vi­lág vé­del­mé­ben a pa­pír­hasz­ná­lat te­rén?

• Igye­kez­zünk mi­nél ke­ve­sebb pa­pírt hasz­nál­ni. Ke­rül­jük a fe­les­le­ges cso­ma­go­lást, és amit le­het (pél­dá­ul le­ve­le­zés, do­ku­men­tu­mok tá­ro­lá­sa), in­téz­zük szá­mí­tó­gé­pen.

• Min­dig vá­lasszunk új­ra­pa­pírt. Jegy­zet­fü­ze­tek vá­sár­lá­sá­hoz a Hu­musz is se­gít­sé­get kí­nál, de egyes iro­da­szer-ke­res­ke­de­lem­mel fog­lal­ko­zó há­ló­za­tok kí­ná­la­tá­ban is ta­lál­ha­tunk ilye­ne­ket. Egész­ség­ügyi pa­pí­rok (szal­vé­ta, zseb­ken­dő, to­a­lett­pa­pír), cso­ma­go­ló­anya­gok ese­té­ben is vá­lasszuk a ke­vés­bé fe­hé­rí­tett és szí­ne­zett ter­mé­ke­ket.

• A sze­lek­tí­ven gyűjt­he­tő pa­pí­rok szá­má­ra biz­to­sít­sunk meg­fe­le­lő kö­rül­mé­nye­ket (hul­la­dék­tá­ro­lók, szál­lí­tás) az új­ra­hasz­no­sí­tás meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz.

• Ne fe­lejt­sük el, hogy min­den­na­pi fo­gyasz­tá­sunk so­rán a pén­zünk­kel sza­va­zunk. Mi­nél töb­ben vá­laszt­juk az új­ra­hasz­no­sí­tott ter­mé­ke­ket, an­nál in­kább ösz­tö­nöz­zük a gyár­tó­kat ar­ra, hogy kör­nye­zet­ba­rát ter­mé­ke­ket kí­nál­ja­nak!

Evangélikus Élet 2010.03.07. (10.szám)
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek