Itt vagyunk: Főoldal Ararát rovat Ifjúság Szélrózsa-liget (Beszámoló a kőszegi találkozóról)

Szélrózsa-liget (Beszámoló a kőszegi találkozóról)

Két éve Szélrózsa-liget néven debütált néhány evangélikus fiatal kezdeményezése annak érdekében, hogy a legnagyobb magyar evangélikus ifjúsági találkozón a környezetvédelem, az ökológiai szellemben való gondolkodás is méltó helyet kapjon. Idén Kőszegen a kevésbé hangzatos elnevezésű ökosátor képviselte ezt a célt – sokkal lelkesebb és népesebb csapattal, mint eddig bármikor.

„Az ökosátor apró, csendes sziget a Szélrózsa forgatagában” – fogalmazott egy kedves hölgy vendégünk.

Mi történt itt? Az arra járó bármikor betérhetett egy kicsit leülni, beszélgetni velünk, vagy csak olvasgatni különféle témájú környezetvédelmi kiadványokat. Az előadásokon például mindenki rádöbbenhetett, mi mindent akarnak velünk megetetni bizonyos cégek szó szerint és átvitt értelemben is, vagy hogy milyen veszéllyel jár az, ha Dél-Amerikából banánt szállítanak Magyarországra. Drámajátékunkban a résztvevők egy kertész bőrébe bújhattak, és még strandolhattak is. Mindezt egy pohár igazi fair trade kávé mellett. Na de nézzünk mindent szép sorjában!

A sátor

Igazi találkozási helyként működtünk. Sokan bejöttek akkor is, ha nem volt éppen program. Általában mindenki döbbenten nézte végig a „karbonkalkulátort”, azaz egy olyan kiállítást, melyből kiderült, hogy a hazánkban fogyasztott, külföldről származó élelmiszerek szállításával mennyi szén-dioxid kerül a légkörbe, és fokozza az üvegházhatást.

Döbbenetes, hiszen nem gyakran gondolunk arra, amikor kolumbiai banánt vagy kínai fokhagymát eszünk, hogy ezzel mi is hozzájárulunk környezetünk rombolásához. A banán például tizenegyezer kilométert utazik, amíg az asztalunkra kerül, a kínai fokhagyma tizennyolcezret. Eközben minden kilogramm banán vagy fokhagyma szállítása több mint két kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár, ami köztudottan szerepet játszik az üvegházhatás és az egész Földre kiterjedő éghajlatváltozás fokozódásában. Két kilogramm szén-dioxid nem tűnik olyan soknak, amíg nem tudjuk, hogy ez a mennyiség a fokhagyma esetében kilencvenszer több, mintha magyar terméket vásároltunk volna. Ha banán helyett pedig valamilyen hazai gyümölcsöt választunk inkább, máris tettünk valamit a Föld megóvása érdekében.

Az előadások

A találkozó ideje alatt három előadás volt a sátorban. Az első középpontjában a genetikailag módosított szervezetek (GMO) álltak. Az előadás meghívott vendége, Lippai Kitti (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) elmondta, hogy hazánk egyelőre hősiesen ellenáll a GMO-termékeknek, de bizonyos cégek részéről elég nagy a nyomás.

Mi is az a GMO? Kell-e félnünk tőle? Ilyen kérdésekre kaphatott választ, aki részt vett az előadáson. Az eljárás lényege, hogy mesterségesen megváltoztatjuk egy élőlény sejtmagjában a genetikai anyagot, azaz a DNS-t úgy, hogy számunkra kedvező tulajdonságú növény vagy állat fejlődjön belőle. Azaz nem hagyjuk, hogy az adott növény vagy állat az ő eredeti genetikai programja szerint fejlődjön, hanem úgy, ahogy nekünk jó.

Olyan növényeket termeszteni, amelyek a betegségekkel szemben ellenállóbbak, vagy jobban tűrik a szárazságot, természetesen jó dolog. A veszély ebben mégis az, hogy a DNS megváltoztatása előre nem tervezett „mellékhatásokat” eredményezhet. Kísérletek igazolják, hogy például a genetikailag módosított szójával etetett patkányok körében jelentősen megnőtt a halandóság a normál táplálékot fogyasztó társaikhoz képest, és a túlélők között is több belső szervi elváltozást, daganatot találtak a kutatók. A szója DNS-ének megváltoztatása olyan élettani folyamatokat gerjeszthet egy állatban (például patkányban), melyre annak sejtjei rohamos osztódással válaszolnak, azaz daganat alakulhat ki. Természetesen ezeket a kísérleti eredményeket nem illik nagydobra verni, mert „rontja az üzletet”. Génmódosított szóját emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek készítésénél (például felvágott, chips) is használhatnak.

A második előadást Bogdányi Mária tartotta. Hangsúlyozta, hogy egészségünk megőrzése mennyire összefügg táplálkozási szokásainkkal. Nem szabad bedőlnünk mindannak, amit a reklámok sugároznak! Egyszerű, a hétköznapokban is megvalósítható ötletek hangoztak el azzal kapcsolatban, hogy miként tehetünk sokat egészségünkért viszonylag kis befektetéssel.

A harmadik referátum Béres Tamás és Hargitai Katalin beszélgetéséből született, és lényegében az előző előadások eszszenciáját hordozta magában. Többek között arra keresték a választ, hogy mai, hipermarketektől terhes világunkban, a globalizációval együtt élve, de nem belefulladva hogyan őrizhetjük meg emberi és keresztény értékeinket.

Drámajáték

Az érdeklődők két alkalommal vehettek részt interaktív drámafoglalkozásokon e sorok szerzőjének vezetésével. Az egyiken mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen érzés egy szeretett lény elvesztése. A másikon pedig megtudhattuk: nem biztos, hogy elsőre el tudjuk dönteni valamiről vagy valakiről, hogy hasznos vagy káros-e a számunkra. A résztvevők a foglalkozás során szerzett élményeikről még sokáig lelkesen beszélgettek. A drámajáték sajátosságából adódik, hogy mindannyian másként élték át a feldolgozott történetet.

Fair trade

Ez a kifejezés magyarul méltányos kereskedelmet jelent, ami annyit tesz, hogy a termelőtől a fogyasztóig a lehető legegyszerűbb úton jut el a termék, minél inkább kiküszöbölve a viszonteladókat és a multinacionális cégeket, nagyvállalatokat. Különös jelentősége van ennek a kávé, a tea és a csokoládé esetében, hiszen ezek a termékek nem állíthatóak elő hazánkban. A fair trade olyan kezdeményezés, amely igyekszik ezeket minél rövidebb úton eljuttatni a fogyasztóhoz, valamint méltányos árat fizetni a dél-amerikai, afrikai, ázsiai termelőknek.

Ha megiszunk egy kapucsínót egy étteremben háromszáz forintért, előfordulhat, hogy ebből az árból mindössze kilenc forint jut a termelőnek, aki az alapanyagot előállította. A fair trade ez ellen küzd úgy, hogy a termelők számára állandó minimálárat szab meg, melyet a termelők akkor is megkapnak, ha például a kávé világpiaci ára ezen minimálár alá csökken. Így a háromszáz forintos kapucsínó árából körülbelül száz forint a részesedésük. Ezáltal a távoli országokban élő termelők megélhetése biztosabbá, kiszámíthatóbbá válik, hiszen erre az összegre mindig számíthatnak, ha terméküket a fair trade hálózaton keresztül értékesítik. Az ökosátor vendégei tehát egy-egy csésze kávé elfogyasztásával máris hozzájárultak a nehéz sorsú kávétermesztő családok boldogulásához.

Nagy örömömre szolgált, hogy az ökológiai szellemben való gondolkodás nem maradt csupán az ökosátor ponyvái között. A találkozón a háttérmunkához felhasznált nagy mennyiségű papír jelentős része újrahasznosított volt. Példaértékű, hogy a záró istentisztelet liturgiáját is olyan papírra nyomtatták, amely miatt egy fát sem kellett kivágni…

Benkovics Sándor

Evangélikus Élet 73.évf. 30.szám 2008.07.27.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek