Itt vagyunk: Főoldal Dokumentumok Egyházi nyilatkozatok A Lutheránus Világszövetség X. Nagygyűlésének Záródokumentuma

A Lutheránus Világszövetség X. Nagygyűlésének Záródokumentuma

Winnipeg, Kanada, 2003. július 21-31.

Megjelent: Felelősségünk a teremtett világért. Egyházi dokumentumok az ökológiai válságról. Védegylet, Budapest, 2004.


Bevezetõ


A VILÁG GYÓGYULÁSRA SZORUL

  (1) A világ különbözõ tájairól érkezve gyûltünk össze a kanadai Winnipegben, a Lutheránus Világszövetség X. Nagygyûlésén. Olyan világban élünk, mely Isten terve szerint jónak teremtett, de most megsebezve kiált segítségért, mert elhatalmasodott rajta a pusztítás, szenvedés, az erõszak, a tagadás, a bizalmatlanság és a mindent elvakító jólét. Világunkat számunkra érthetetlen erõk szakítják ketté, éles ellentétet szülve a haszonélvezõk és a kihasználtak között. Különösen igaz ez a globalizáció jelenségére. Napjainkban égetõ szükség van a „terrorizmus” kórjából való gyógyulásra is; arra, hogy megszabaduljunk mind annak okaitól, mind pedig az általa az emberekben keltett félelemtõl. Az emberek közötti kapcsolatokat megtépázza a kapzsiság, valamint az igazságtalanság és az erõszak különbözõ módozatai. Az emberek továbbra is kihasználják és kirekesztik egymást akár intézményesített formában is. Távol tartják és visszautasítják a „más” valláshoz, néphez, kaszthoz vagy etnikumhoz tartozókat és a más körülmények között élõket.

  (2) Mindezt találóan példázza, hogy több mint 50, afrikai és ázsiai szegény országból származó résztvevõ nem tudott részt venni a nagygyûlésen, mert nem engedték be õket Kanadába. Ez a konkrét eset megmutatja, hogyan mûködnek a kirekesztõ mechanizmusok mai félelmetes, globalizált világunkban. Testvéreink hiánya fájdalommal tölt el bennünket.

  (3) A világ számtalan betegsége egyértelmûen megmutatkozik körülöttünk és bennünk is. Lutheránus keresztyénekként valljuk, hogy mi sem menekülhetünk el a bûn és a gonosz ilyen módon megnyilvánuló, állandó jelenléte elõl. Bár vágyódunk arra, hogy végsõ megoldást találjunk a bûn és a gonosz ellen, mégis meg kell elégednünk azzal, hogy néha belepillanthatunk Istennek, a legnagyobb gyógyítónak ígéreteibe. Isten „új eget és új földet” ígér (Ézs 65:17-tõl), ahol nem lesz több szenvedés, betegség és halál. Ebbõl az ígéretbõl élve tudhatjuk, hogy Isten a töredékesség és a szenvedés közepette is képes titokzatos és váratlan módon gyógyulást hozni és ehhez emberi közvetítõket is felhasználni. Isten elkötelezte magát a világ mellett, és szavát adta, hogy velünk lesz. Ebbõl meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy nevén nevezzük a sebeket, hegeket és betegségeket, gyógyulást keressünk rájuk és tanúskodjunk a végbemenõ gyógyulásról. Ezt tettük ezen a nagygyûlésen is, azzal az egyre erõsödõ tudattal, hogy közösségünk van egymással és azzal a meggyõzõdéssel, hogy Isten a Szentírásban kinyilatkozatott ígéretei beteljesülnek.

   (4) Az Úrvacsora és a Szentírás tanulmányozásának naponkénti alkalmai során bepillantást nyerhettünk ezekbe az ígéretekbe, és együtt ünnepelhettük a gyógyító Istenbe vetett hitünket. Újra megélhettük, hogy más felekezetû testvéreinkkel együtt mindannyian Krisztus testéhez tartozunk. Isten Szentlelkének gyógyító ereje megérintett
bennünket, és megerõsített minket az Õ világot átformáló, gyógyító missziója melletti elkötelezésünkben.

   (5) Ezért így kiáltunk: „Urunk, gyógyítsd megsebzett világunkat, gyógyítsd sebeinket és gyógyítsd azokat a sebeket, melyeket egymásnak okozunk! Ó, Istenünk, vigasztalj bennünket, ments meg minket, és indíts, hogy részesei legyünk világunkban végzett, gyógyító munkádnak.”

   (...)


IX. A GAZDASÁGI GLOBALIZÁCIÓ ÁTFORMÁLÁSA
   (57) A gazdasági globalizáció átalakítja világunkat. Hallhattuk, milyen hatással van a
globalizáció közösségeinkre szerte a világban, és láthattuk, hogy egyes gazdasági irányzatok minden döntést a piac törvényeinek vetnek alá, anélkül, hogy figyelembe vennék az emberi, szociális, ökológiai és spirituális következményeket.

   (58) A gazdasági globalizáció sokakban a reménytelenség érzését kelti. A gazdasági
globalizáció számos aspektusa milliók számára ugyanis a megígért jólét helyett szenvedést, nyomort és halált hozott. Bár az élelmiszertermelés növekedik, az anyagi javak egyenlõtlenül oszlanak meg és így több mint egy milliárd ember szenved továbbra is helyi éhínségektõl. Számos déli ország az elviselhetetlenségig eladósodott. Az eladósodás okai szorosan kötõdnek a gyarmatosításhoz valamint a modern kereskedelmi és pénzügyi rendszer méltánytalan alakulásához. A globalizáció terhe nagyobb mértékben nehezedik a nõkre; õk ugyanis nem csak annak közvetlen hatásaitól szenvednek, de feladatuk az is, hogy gondoskodjanak azokról, akiket a globalizáció tett kitaszítottá.

   (59) Bár tapasztalataink sokfélék, mégis mindannyian a neoliberális gazdasági törekvések (pl. a Washingtoni Konszenzus) ugyanazon negatív következményeivel állunk szemben. Ezek közösségeinkben egyre több nehézséget, szenvedést és igazságtalanságot okoznak. Közösségként kell harcolnunk a neoliberális gazdasági globalizáció hamis ideológiája ellen, mely mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy a magántulajdonra, korlátlan versenyre és centrális szerzõdésekre épülõ piacgazdaság az emberi élet, a társadalom és a természeti környezet kizárólagos irányítója. Ez a gondolkodás bálványimádás; eredményeképpen a magántulajdonnal nem rendelkezõk háttérbe szorulnak, a kulturális sokszínûség megsemmisül, a törékeny demokráciák felbomlanak, a Föld pedig pusztul. Ezt a valóságot és annak következményeit elleneznünk kell, meg kell változtatnunk, és át kell alakítanunk.

   (60) A gazdasági globalizáció negatív hatásai közösségeinkben mindenhol megfigyelhetõk, legkiemeltebben azonban mégis a déli országokat illetve Kelet- és Közép-Európát érintik. A gazdasági globalizáció hatásai a következõk:
   - egyre szélesebb a szakadék a nagyon gazdagok és a szegények között; ez különösen kedvezõtlenül befolyásolja a nõk, fiatalok és gyermekek életét;
   - az õslakos népek kisodródnak a társadalom szélére, és elvesztik a földhöz, eszközforrásaikhoz, õsi tudásukhoz, kultúrájukhoz valamint az önrendelkezéshez való
jogukat;
   - a külföldi adósság a hatalom gyakorlásának eszközévé válik, a fizetendõ kamatok az uzsoráéhoz hasonlóak, az adósságok nagy része törvényellenes ( köztük az ún 'gyûlöletes adósságok':
'odious debts' A fogalmat Alexander Nahum Sack, a cári Oroszország egykori minisztere, párizsi jogászprofesszor alkotta meg, a lényege, hogy amennyiben az adósságot egy illegitim rendszer halmozta fel, és a pénzt nem a nép hasznára, nem a nép érdekében költötte el, akkor az ún. gyûlöletes adósság, és nem is vonatkoznak rá a nemzetközi kapcsolatok hagyományos szabályai, azaz a rendszer megdöntése után nem is kell visszafizetni. További információ: http://www.odiousdebts.org/), a kormányok és a nemzetközi pénzintézetek megoldási kísérletei pedig kudarcot vallottak;
   - a világ különbözõ pontjain élõ embereket összekötõ információ is globalizálódik, ám a hozzáférés a többség számára lehetetlen;
   - az egyházak forrásai kimerülõben vannak, mivel az õket támogatóknak maguknak is megélhetési gondjaik vannak;
   - a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság következtében az emberek megélhetési lehetõségei csökkennek, és így egyre többen kényszerülnek emberhez méltatlan tevékenységet folytatni (nõ- és gyermekkereskedelem, prostitúció, bûnözés);
  - míg az áruk és a tõke szabadon mozoghatnak egyik országból a másikba, a meggyengült helyi gazdaságok miatt reménytelen helyzetbe jutott emberek kivándorlása elé gyakran akadályokat gördítenek
  - a kormányok erõtlenek és egyre kevésbé hajlandók az emberek jóléte érdekében
tevékenykedni.

  (61) Mi, az evangélikus közösség tagjai egy olyan gazdaságpolitika kidolgozását sürgetjük, mely az élet szolgálatában áll. Megerõsítjük a gazdasági globalizáció átformálását célzó LVSZ dokumentumot ('A Call to Participate in Transforming Economic Globalization') és elkötelezzük magunkat a benne foglaltak továbbfejlesztése mellett. Tevékenységünket a kommunió fogalom teológiai jelentéstartalmára alapozzuk. Luther Márton nyomán hangsúlyozzuk azt is, hogy elutasítandó és más alternatívákkal helyettesítendõ az olyan gazdasági gyakorlat, mely aláássa embertársaink (különösen a legsebezhetõbbek) boldogulási lehetõségeit. Luther arra is emlékeztet, hogy a lelkipásztoroknak kötelességük feltárni azokat a rejtett igazságtalanságokat, melyek az elesettek kizsákmányolását eredményezik.

  (62) Tisztában vagyunk azzal, hogy ha egy olyan gazdaságpolitikát szeretnénk megvalósulni látni, amely az élet szolgálatában áll, ökumenikus összefogásra van szükségünk. Az Egyházak Világtanácsával, a Református Világszövetséggel és más felekezetek szervezeteivel együttmûködve továbbra is folytatni kívánjuk azokat az ökumenikus törekvéseket, melyeknek célja megfelelni a gazdasági és ökológiai igazságtalanságok támasztotta kihívásoknak.

  (63) Ezért felkérjük tagegyházainkat, hogy támogassák célkitûzéseinket, melyek mellett elköteleztük magunkat:
  - részt veszünk a gazdasági globalizáció átformálását célzó programban, és együttmûködünk a civil társadalommal különösen az igazságosság és az emberi jogok elõmozdításának ügyében, hiszen ezeken a területeken az egyház profétikus szerepe elismert;
  - aktívan foglalkozunk a gazdasági globalizáció olyan kérdésköreivel, mint a kereskedelem, adósság, katonai megszállás, korrupció, vállalati felelõsségvállalás, nemi egyenlõség és migráció;
  - ökumenikus kapcsolatokat építünk ki, és erõsítjük a meglévõket, együttmûködünk a különbözõ világvallások képviselõivel, valamint olyan civil társadalmi szervezetekkel, mint a Szociális Világfórum;
  - lehetõséget és teret adunk a gazdaság szereplõi, a politikai döntéshozók, az állampolgárok, az irányító szerepet betöltõk és a közösségek számára vitákra, megbeszélésekre és az erkölcsi szempontok megfontolására;
   - tudatosítjuk tagjainkban a gazdasági globalizáció következményeit, és ellátjuk õket a konkrét lépések megtételéhez szükséges eszközökkel.


X. A TEREMTETT VILÁG GYÓGYULÁSA
   (64) A megsebzett teremtés szintén gyógyulásért kiált. A Föld egyre szennyezettebbé válik; ennek okai az emberi kapzsiság, a tudatlanság, a túlnépesedés, a fogyasztói szemlélet elterjedése valamint a háborúk. Mindez pedig szárazsághoz, elsivatagosodáshoz, fajok kihalásához, szegénységhez és éhínséghez vezet. Megvalljuk, hogy mi is kivesszük részünket a természet kizsákmányolásából és pusztításából, mert gyakran úgy tekintünk rá, mint ami a rendelkezésünkre álló használati tárgy, és nem vesszük észre, hogy mi is részei vagyunk Isten értékes ajándékának, a teremtésnek. A helyzet kialakulásához hozzájárultak egyes félrevezetõ teológiai nézetek is, melyek szerint nem a föld, hanem a menny számít, az emberek kihasználhatják és leigázhatják a teremtés egészét, beleértve az emberi és ökológiai
kapcsolatrendszereket is, a megváltás pedig csak az emberi lényekre korlátozódik.

   (65) Mindezekkel ellentétben, evangélikus közösségként azt valljuk, hogy
   - Isten nem csak az emberekben és az emberekért van jelen, hanem az egész teremtésben és a teremtésért is. Krisztus együtt szenved a teremtéssel, amikor azzal visszaélnek, megsebzik és meggyalázzák; a Szentlélek együtt kiállt a megsebzett teremtéssel;
   - Krisztusban Isten megbékélt az egész teremtéssel, átformálja és meggyógyítja azt;
   - az emberek Isten teremtõ, helyreállító és fenntartó munkájának eszközei kell hogy legyenek ezen a földön;
   - Krisztusban, aki megbékéltetett bennünket a Teremtõvel, lehetõségünk van a bûnvallásra, és a hitben megigazulva ennek megfelelõen cselekedhetünk. Ezáltal elfogadjuk helyünket a teremtésben, és azt, hogy felelõsséggel tartozunk a teremtés iránt.

   (66) Az 1990-es curitibai nagygyûlésen a tagok elkötelezték magukat, hogy kialakítanak egy „egységes, globális mentõhálót, mellyel az egyházak szembeszállhatnak az Isten által teremtett világot fenyegetõ jelenségekkel”. Ezen helyen kiemeljük annak a fontosságát, hogy
   - úgy egyéni, mint vállalati és nemzetközi szinteken kétségbevonjuk azoknak a tevékenységeknek a jogosultságát, amelyek meggyalázzák és megsebzik a teremtést;
  - munkálkodunk az életet tiszteletben tartó elvek és tevékenységek érdekében, valamint ellenezzük az élõlények szabadalmaztatását, illetve az ilyen életformák elõállítására szolgáló eljárásokat, különösen ha mindez a függõ helyzetben lévõk kárára történik;
  - elõsegítjük a fenntartható mezõgazdaság kialakítását. A fenntartható mezõgazdaság
ökológiailag stabil, gazdaságilag életképes, szociális szempontból igazságos,  megfelel a kulturális hagyományoknak, emberséges és holisztikus ökológiai nézõpontot képvisel a kisebbségi kultúrák és az õslakos népek meglátásainak és tapasztalatainak figyelembevételével;
  - ellenezzük a fogyasztó- és profitcentrikus termelési és gazdaságfejlesztési modelleket, melyek figyelmen kívül hagyják a méltányosság és igazságosság egész teremtésre érvényes elveit;
  - mérlegeljük a modern biotechnológia által felvetett etikai és jogi kérdéseket, valamint az elõre még nem látható szociális és orvosi következményeket;
  - kiemeljük és támogatjuk az olyan alternatív módszereket, melyek biztosítják a méltányos kereskedelmet és a tisztességes béreket.

  (67) Ezért felkérjük tagegyházainkat, hogy támogassák célkitûzéseinket, melyek mellett elköteleztük magunkat:
  - tiltakozunk az olyan módszerek ellen, melyek Isten mindenki számára teremtett ajándékait igazságtalan és szükségtelen módon árucikké teszik és ezzel különösen is megnehezítik a szegények helyzetét. Ezek közé a gyakorlatok közé tartozik a víz magántulajdonba vétele, a vetõmagok, egyéb élõlények és más, az emberi élethez nélkülözhetetlen természeti kincsek szabadalmaztatása.
  - igyekszünk magunkévá tenni egy ökocentrikusabb látásmódot és ezáltal nagyobb
harmóniában élni a természettel. A természettel való együttélés és annak megõrzése
tekintetében sokat tanulhatunk az õslakos népektõl és más, hagyományos életmódot
képviselõ népcsoportoktól.
  - a teremtés javainak igazságosabb elosztását tartjuk szem elõtt. Figyelembe vesszük azt a tényt, hogy sokak számára a napi életben maradás a természethez való viszonyulástól függ, és nem felejtjük el, hogy közülünk egyesek sokkal többet fogyasztanak, mint mások. Együttmûködünk annak érdekében, hogy csökkentsük a fosszilis tüzelõanyagok fogyasztását, megújuló energiaforrásokat használjunk, és ezzel gátat szabjunk az éghajlatváltozásnak és az üvegházhatásnak.
  - mérlegre tesszük az új biotechnikai fejlesztéseket és ellenezzük azokat, melyek megsértik az Isten képére teremtett ember méltóságát és épségét.
  - támogatjuk azokat a nemzetközi egyezményeket (pl. kiotói jegyzõkönyv), melyek a természet megõrzésére és a teremtés épségének fenntartására törekszenek.
  - felsõfokú oktatási intézményeinkben a tanmenet részévé tesszük a teremtés teológiájának tanulmányozását. Ugyanakkor szükséges, hogy a teremtés teológiáját közösségeinknek is tanítsuk.
   - megszenteljük a vasárnapot mint a pihenés napját, hogy a teremtés egésze helyreállhasson és megújulhasson.


Zárszó

   (68) Világunk valóban sok kihívás elé állít bennünket. Ezért újra megerõsítettük az LVSZ korábbi vállalásait, valamint újakat is felvázoltunk. Ígérjük, hogy odaadóan munkálkodunk ezek megvalósulásának érdekében, és mindent megteszünk, hogy hûek maradjunk hozzájuk. Ugyanakkor túlságosan is tisztában vagyunk saját képességeink korlátaival és azzal, milyen tragikus következményekkel jár az egyházainkat és közösségeinket is átjáró bûn.

   (69) Alkalmatlanságunk ellenére mélyen megsebzett világunknak minden eddiginél
nagyobb szüksége van a remény üzenetére, mely egyedül Isten ígéreteibõl fakadhat.
Krisztus által tudhatjuk, hogy Isten meggyógyít bennünket, és meggyógyítja a világot
is. Jézus Krisztus eljött ebbe a világba, és közöttünk élt, hozzánk hasonló módon. Magára vállalta az egész világ szenvedéseit. Megalázta magát a halálig, de halála és feltámadása által mi új reménység és új jövõ birtokosai lehetünk. Jézus Krisztus maga az az értékes ajándék, mely reménységet hoz az egész emberiség és a teljes teremtett világ számára.

   (70) Ezért valljuk, hogy Isten az élet Istene, és hogy a gyógyulás az élet teljessége felé mutat. A világ, melyben élünk továbbra is töredékes, és szenved a bûntõl; az emberek továbbra is az igazságtalanság és a hatalommal való visszaélés áldozataivá válnak. De Isten minden szenvedés és igazságtalanság közepette is munkálkodik világunk gyógyulásán. Krisztus által Isten teljessé tesz bennünket, gyermekeiként fogad el minket, helyreállítja emberi kapcsolatainkat, és a tanítványság ösvényére hív.

   (71) Így megigazult bûnösökként elhívást kaptunk, hogy részt vegyünk Isten világot
gyógyító munkájában. Még nem Isten kiteljesedett uralmában élünk. Tanítványságunk azt jelenti, hogy a kereszt útján kell követnünk Jézust. Isten Igéje és a szentségek elvezetnek bennünket a kereszttõl a feltámadásig. A Szentlélek vezérli az egyházat a hit és a remény útján és emlékeztet arra, hogy imádsággal és együttérzéssel hordozzuk egymás terhét. Ezért „állhatatossággal fussuk meg az elõttünk levõ pályát, nézzünk fel Jézusra, a hit szerzõjére és beteljesítõjére” (Zsid 12:1b-2a). Ó Istenünk, segíts bennünket ebben „a világ gyógyulásáért”.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek