Itt vagyunk: Főoldal Ötlettár Meditációk Gyökössy Endre: "Látásra kedveset"

Gyökössy Endre: "Látásra kedveset"

Nem véletlen, hogy egyre több tanulmány, könyv jelenik meg szerte a világon, amelyek lényegében mind arról beszélnek, hogy a modern ember új népbetegségének, a neurózisnak, pszichózisnak és "hasadtságának" egyik oka, hogy kiesett a természet rendjéből és ritmusából.

Gyökössy Endre: "Látásra kedveset"

Budapest

Kőből, malterből, üvegből és vasbetonból "új paradicsomot", épületrengeteget készített magának, ahol neoncsővel egybemossa az éjszakát a nappallal, amelyet egyszer, a teremtés hajnalán Isten elválasztott egymástól. Ebben a kődzsungelben teljesen elidegenedett a természettől. Úgy járt, mint az a gyermek, aki kiesett a bölcsőjéből - kapálódzik, jajgat, és nincs aki megvigasztalja. Keserves, rossz életérzésére ki talál orvosságot? Egyik gyógyszert szedi a másik után a modern ember, hogy a rendből és ritmusból kiesett életét megtámogassa. Vajon el tudja-e még olvasni bölcsője feliratát: az Úr a természetbe ágyazta bele életét, az az egyik fő baja, hogy ebből esett ki. Már nem látja meg a fát, a "látásra kedveset", a szépet, a megnyugtatót, a gyönyörködtetőt.

Néhány éve új fácskákat ültettek utcánkba: "látásra kedveset", s keservesen kellett tapasztalnunk, hogy a kis, zsenge fáknak szinte minden héten letörik egyik-másik ágát (csak úgy kedvtelésből!)...

Ha kilépünk a gyárkémények közül, simogassuk meg szemünkkel és ujjaink hegyével az aszfaltos utak mellett s a tereken zöldellő fákat; rokonaink ők. Távoli leszármazottjai egy elveszett paradicsomnak, éppen úgy, mint mi.

És mind rokona egy meggyilkolt fából ácsolt keresztnek, amelyek a meggyilkolt emberfia, az Isten Fia szenvedett értünk. Az elveszett Éden elveszett gyermekeiért.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek