Itt vagyunk: Főoldal Ötlettár Novellák Robert Fulghum: Pitypang

Robert Fulghum: Pitypang

Mr. Washington fanatikus pázsitrajongó volt. Kertjeink meglehetősen ellentmondásos viszonyban állottak egymással. Mr. Washingtont évente egyszer elővette a gyomirtó mánia, becézgetni kezdte permetezőgépét, és a garázsban gyilkos főzeteket kotyvasztott. Akciói rendszerint rossz véget értek.

Egy reggel rajtakaptam, amint épp a pitypangokat permetezi kertemben. – Azt hittem, nem fog haragudni – mondta, igazának teljes tudatában.

- De igenis, haragszom! Megölte a virágaimat – mondtam visszafojtott megvetéssel.

- Virágok?! – vágott vissza. – Hiszen ezek gyomok! Kiáltott fel, és undorral mutatott pitypangjaimra.

- Gyomoknak azokat a növényeket nevezzük, amelyek ott nőnek, ahol az ember nem akarja, hogy nőjenek. Másképpen fogalmazva, csak nézőpont kérdése, hogy mi gyom és mi nem az. Ami pedig engem illet, nos, tudja meg, szerintem a pitypang nem gyom, hanem virág!

- Ah – mondta és hazatrappolt, hátha ragályos az őrültség.

Történetesen én nagyon szeretem a pitypangokat. Minden tavasszal szépséges, sárga virágszőnyeg borítja kertemet anélkül, hogy kisujjamat is megmozdítanám. Ők is teszik a dolgukat, én is. A fiatal levelekből pikáns salátát lehet készíteni. A virágok kellemes zamatot és elegáns színt kölcsönöznek a kitűnő, könnyű boroknak. Ha a gyökerét megpörköljük, megőröljük és leforrázzuk, az eredmény kellemes, kávészerű ital. A legzsengébb hajtásokból kitűnő tea készíthető. A kifejlett levelek szárítva lazító hatásúak, magas a vas-, illetve az A- és C-vitamin-tartalmuk.

A pitypangot a méhek is kedvelik: első osztályú mézet készítenek nektárjából.

Ez az élő kövület mintegy 30 millió éve él a Földön. Legközelebbi rokona a saláta és a cikória. A hivatalos besorolás szerint a fészkesvirágzatúak családjába a Taraxacum fajhoz tartozik. Neve francia eredetű, jelentése oroszlánfog. Egész Európában, Ázsiában, és Amerikában elterjedt növény, s mindenhová a maga lábán jutott el. Ellenáll a rovaroknak, melegnek, hidegnek, esőnek, szélnek, emberi lényeknek.

Ha a pitypang ritka volna és kényes, az emberek boldogan fizetnének 14,95 dollárt egy cserépért, saját kezűleg, üvegházban nevelgetnének őket, pitypangegyleteket alapítanának és így tovább. De a pitypang mindenütt él, semmi szüksége ránk, és azt csinál, amit akar. Ezért aztán gyomnak tituláljuk s irtjuk, ahol csak érjük.

Én azt mondom, Isten kegyelméből, igenis virágok, és ami azt illeti, nem is akármilyenek. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a kertemben nőnek, és akarom, hogy ott legyenek. Sok-sok jó tulajdonságuk mellett ráadásul varázserővel is rendelkeznek. Amikor a virágból bóbita lesz, ha a szárnyas magvakat mind szertefújod, teljesül egy kívánságod Igazi varázslat. S ha épp szerelmes vagy, gyönyörű koszorút fonhatsz belőle kedvesednek.

Lefogadom, hogy a szomszéd kertjében nincs olyan növény, ami a pitypanghoz fogható volna!

És ha ez még mindig kevés, ne feledd a pitypang ingyen van. Senki nem büntet meg, ha leszakítod. Annyit vihetsz haza, amennyit csak elbírsz. Még hogy gyom!

 

Forrás: Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes c. könyve

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek