Itt vagyunk: Főoldal Ötlettár Versek József Attila: Gyémánt

József Attila: Gyémánt

Mindenkor idejük van a zsoltároknak.

 

Gyémánthegyen állunk,

De zsebünkben kavicsok vannak.

Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,

Kövér vánkosba tömtük fehér szárnyaink.

Most könyörgések szomjazzák erőnket

És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek,

Szívünkben a csillag megfagyott.

 

Igen. Igen.

Elsüllyedtek a haditengerészek:

Szelíd révészek csónakáznak Isten felé.

Még a nagyon öregek is

Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára

S türelmet prédikálnak messze,

A múlandóság halainak.

Igen, igen.

 

Ne higgyük el barátaim,

Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk!

Mindent meg kell simogatni,

A hiénákat, a békákat is.

 

Gyémánthegyen állunk,

Szigorú hó, takard el bűneinket,

Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!

Te határtalan kristály!

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek