Itt vagyunk: Főoldal Ötlettár Versek Zelk Zoltán: Mint kiscsibék

Zelk Zoltán: Mint kiscsibék

Kertek, lankák közt vitt utam,

tikkadtan pihegett a táj

s lebegett fönn az alkonyat,

mint óriás madár.

 

 

Puha szárnyakkal, nesztelen

kóválygott a vidék felett,

s összebújtak, mint kiscsibék

virágok és füvek.

 

 

Összebújtak, mint kiscsibék

s mint kotlós védő szárnyait,

úgy emelte föléjük egy

öreg fa ágait.

 

 

Ámulva néztem a csodát:

így él, így óv a szeretet -

s csipogva elaludtak a

virágok és füvek.

 

 

 

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek